Előszó
Boldogságbetakarítás
Az emberi lét dichotom, jó és rossz váltakozik benne, életünk születésünktől kezdve a sírás és a nevetés dilatációja. Több ezer éves törekvése és vágya az emberiségnek, hogy a földi létre vetettségét (Camus) boldogságban töltse. A római kultúrában Horatius arra buzdít, hogy Carpe diem! (Használd ki az időt, ragadd meg a pillanatot!) Az élet élvezete az epikureusoknál már élvetegséggé torzul, s ez az aránytalanság és a benne megfogalmazódó mértéktelen kéjvágy kultúrák és birodalmak hanyatlásához, majd pusztulásához vezetett. A Panem et circenses! mákonya ma a kábítószer mételyében nyilvánul meg, a dekadencia és a tukmaduma egy helyben forgó mókuskereke a tudat elbutításához vagy a dilemmanélküliséghez vezet, hogy ne változzon és ne is változtasson a politikai rabulisztikán az egydimenziós ember, ne kételkedjen egyes, magukat már-már omnipotensek feltüntető személyek isteni kinyilatkoztatásaiban. így születnek a népvezérek és a diktátorok. Én eddig már kettőt abszolváltam. Hitlert és Sztálint.
Mi hát az öröm? A hazugság vagy az a gyermeki ártatlanság, amely a szegénységben, nehéz körülmények között is megtalálja a maga boldogságát? Mi magyarok megtapasztaltuk a sors verését és tapasztaljuk most is 1920-tól, Trianon óta határon belül és kívül. Ügy tűnik, kedves trianoni "barátaink'' mostanság tovább náspángolnak bennünket extra és infra hungariam non est vita. De mit mond a Biblia tanítása, mit mond Krisztus? "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa" Mózest is idézhetem: "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!" De mit is jelent a bibliai lelki szegénység? Erre a kérdésre a szülőfalum evangélikus esperesétől, dr. Gubcsó Andrástól kaptam választ. Bandi bácsi elmagyarázta nekem kisdiák koromban, hogy a lelki szegénység eléréséhez meg kell üresítenünk, meg kell tisztítanunk lelkünket az immorális és dekadens nyűgöktől. Ma úgy is mondhatnánk, hogy szabadítsuk meg magunkat a tukmadumáktól, üresedjünk meg, hogy befogadhassuk az igazi és tiszta örömöket, vagyis közelítsünk a gyermeki ártatlan örömök forrásához! Wordsworth angol költő nem véletlenül hirdette, hogy a gyermek a felnőtt atyja.
De mit is tanulhat a felnőtt a gyermektől?
A gyermek mindenütt, a legegyszerűbb helyen is tud játszani, még eszközökre sincs feltétlen szüksége. Bebújik az asztal alá, és kioldja a cipőpertlidet. A sík gyepen, a homokozóban is hosszú ideig képes tevékenykedni. Olykor egész napját betöltik a kis ferslógok, az aprócska zugok, mint nekem annak idején a búbos kemence sutja, szeret elrejtőzni minden arra alkalmas helyen, ahogyan én a fából készült kockacukros dobozban vagy kint , a kertben, a kukoricagórék alatt. A gyerek szereti a nem szokványos helyzeteket, szeret magasba mászni, a fára, a ringlispíl hintalovára, az apukája nyakába vagy anyukája biciklijének a kosarába. Szereti az aprócska, kézbe fogható tárgyakat, különösen, ha azok mozgathatók, szétszedhetők. Nem is késlekedik lehetőleg mindent szétszedni, hogy aztán megpróbálja összerakni...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal