Boldogok hajóján

Fülszöveg

Ambrus Lajos megtalálta helyét, feladatát emberként, költőként egyaránt. Ő korunk szelíd, bölcs, elmélkedő sámánja, aki át- és áttekint azokba a világokba, amelyeket mindannyian megpróbálunk elképzelni fogalommá zsugorodó környezeti leltárunk újbóli élettel való telítésére. E verseket olvasva mi is könnyedén, szinte sétálva lépjük át vele azt a határt, amely szellemi létünk megismeréséhez úgy kell, mint egy korty víz, egy falat kenyér. Tévedés ne essék, nincs itt (modoros) rítus, és nincs itt ködösítés. Ambrus nem a kiválasztott tudatával magát ünnepelteti, hanem úgy végzi feladatát, mint a manysi sámán, aki tudja, hogy ő azáltal válik hiteles tolmáccsá, hogy itt él közöttünk, és ugyanúgy, mint mi. Ugyanúgy éli meg a hétköznapokat és az ünnepeket, mint mi, és mindezen fölül vállalja a közvetítő szerepét önkéntes többletmunkával. Havaiami fontos történik a szellemi régiók szintjén, ő a tollát fogja ugyanolyan természetességgel, mint manysi „rokona" egyetlen kellékét, a mérföldjáró... Tovább

Fülszöveg

Ambrus Lajos megtalálta helyét, feladatát emberként, költőként egyaránt. Ő korunk szelíd, bölcs, elmélkedő sámánja, aki át- és áttekint azokba a világokba, amelyeket mindannyian megpróbálunk elképzelni fogalommá zsugorodó környezeti leltárunk újbóli élettel való telítésére. E verseket olvasva mi is könnyedén, szinte sétálva lépjük át vele azt a határt, amely szellemi létünk megismeréséhez úgy kell, mint egy korty víz, egy falat kenyér. Tévedés ne essék, nincs itt (modoros) rítus, és nincs itt ködösítés. Ambrus nem a kiválasztott tudatával magát ünnepelteti, hanem úgy végzi feladatát, mint a manysi sámán, aki tudja, hogy ő azáltal válik hiteles tolmáccsá, hogy itt él közöttünk, és ugyanúgy, mint mi. Ugyanúgy éli meg a hétköznapokat és az ünnepeket, mint mi, és mindezen fölül vállalja a közvetítő szerepét önkéntes többletmunkával. Havaiami fontos történik a szellemi régiók szintjén, ő a tollát fogja ugyanolyan természetességgel, mint manysi „rokona" egyetlen kellékét, a mérföldjáró (rénszarvas-) csizmát, és ha abban partnerei vagyunk, elkalauzol minket a titkok földjére, amely ugyanaz a világ, amelyben élünk, csak ő ott áll mellettünk, és észreveszi a dolgok olyan tulajdonságait, amelyeket mi magunk nem tudunk, vagy nem akarunk észrevenni. Ha rá figyelünk, ő nem tesz mást, mint az Úr angyala szájába adva halkan visszhangoztatja: „Ne hidd magad másnál hatalmasabbnak!", majd „Ne hidd magadat másnál esendőbbnek!" és máris megtörténik a csoda. Ez a csoda nélküle és nélkülünk nem létezne, és mindegy, hogy ősi pogány, keresztény vagy művészi, mert aki Ambrussal tart, az tudja, hogy e három ugyanaz.
»
n
D
B Vissza