Előszó
Nem is tudom, miért vettem fel a telefont egyáltalán. Hát, lehet, hogy végül beszélek róla veled... ha már nem viselkedsz olyan hülyén.
A lépcső tetején álltam, egy nagy halom vastag tankönyvet...
Tovább
Előszó
Nem is tudom, miért vettem fel a telefont egyáltalán. Hát, lehet, hogy végül beszélek róla veled... ha már nem viselkedsz olyan hülyén.
A lépcső tetején álltam, egy nagy halom vastag tankönyvet egyensúlyoztam a karomon. Sara bosszúsan szusszant; azt hittem, letette.
Az ajtó felé haladva zajt csaptam, onnan tudta, hogy megyek és figyelemmel kísérem a bosszús hangulatát. Elmondta, úgy döntött, hogy szakít Jareddel, és én türelmesen végighallgattam. De alapból alkalmatlan voltam arra, hogy bármilyen tanácsot adjak neki. Az utóbbi időben Sara nem beszélgetett velem bizalmasabban; attól félt, hogy olyasmit mond, ami felzaklat engem. Nem mintha olyan törékeny, sérülékeny lélek lettem volna. Egyszerűen nem voltam hajlandó beszélni... semmiről.
- Ennyi? - kérdezte Sara a szokásosnál is ragyogóbb mosollyal; túlkompenzálta a tekintetében még észlelhető zavart, bosszúságot.
- Tudod, nekem elmondhatod - bátorítottam; olyan barátnője akartam lenni, amilyenre az adott pillanatban szüksége volt.
- Nem, nem mondhatom el - mondta, és a szobában felhalmozott dobozokra fordította figyelmét. - Nem sok helyem van itt. Túl kicsi ez a szoba.
Hagytam, hogy ejtse a témát. Ha ezt akarja, legyen.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal