Boldogemlékü Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök a pécsi Erzsébet-Tudományegyetem ifjúsága részére tartott lelkigyakorlatai

Előszó

A pécsi Erzsébet-tudományegyetem ifjúsága szívének meghatottságával áldja az Urat, hogy utolsónak hallhatta az apostol-lelkű Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök ihletett ajkairól a lelkigyakorlatok örök igazságait.
Az isteni Gondviselés vezérelte szent Imre városának püspökét élete utolsó napjaiban az ős Pannónia egyetemének boldog Mór városába.
Mór pannonhalmi szerzetest az ifjú Imre herceg - amint a legenda mondja - hétszer csókolta tiszta lelkük angyali megérzésében: Prohászka püspök hét beszédben lehelte szívének és eszének a Szentíráson nyugvó gondolatait és érzéseit a pécsi egyetemi ifjúság keblére.
Prohászka Ottokár Püspök szívéből megszerette a pécsi Erzsébet-egyetemi ifjúságot.
A beszédek közül a négy legfontosabbat nyújtja e füzet az élő szó elhangzása után a nagy Püspök kegyeletes emlékeül.
Prohászka O. Püspök beszédei, - így betűkbe rögzítve, - korántsem hatnak oly ihletettséggel, mint eredeti előadásban, mégis meg akartuk örökíteni sok-sok hozzánk juttatott kérésre. E beszédek szerkezetén és nyelvén, főleg egyéni kifejezésein semmi változás nem esett; így hívebb és kegyeletesebb marad a gyönyörű gondolatsor számunkra, ha a beszéd-felépítés és megfogalmazás classicitása itt-ott talán hiányosnak is tetszik.
Drága örökségként őrzi a pécsi Erzsébet-tudományegyetem és ennek ifjúsága a Prohászka-napokat lelkében, és az élet nehéz napjaiban szóljon hozzá a boldogemlékű Püspök, mint szerető atya, vígasztalást nyujtván és világosságot hozván az élet nehéz útjaira... Vissza