"Boldog gyermekkort idézek"

Előszó

BOLDOG GYERMEKKORT IDÉZEK, holott ma már senki, aki ennek a gyermekkornak hőse volt, s akiket bámultam és szerettem, nem él. Ha ritkán hazamegyek, és bejárom a szülői ház szobáit, bebarangolom a nagy udvart, és az ugyancsak nagyra szabott kertet, szellemalakokkal találkozom, mert egy kihalt, kiürült, élet nélküli térség csupán, mi évtizedekkel ezelőtt élettel teli volt hétköznapjaiban, ünnepnapjaiban egyaránt. Ott voltak a család felnőttjei, és nőtagjai szoknyája mögött nőtt a kisfiú, aki valamikor én voltam az 1930-as években. Tulajdonképpen nagycsaládban nőttem fel egészen addig, amíg nagynéném férjhez nem ment, de azután is csak az történt, hogy életszínterem növekedett meg a nagynénémék házával, és a családba költözött még egy férfi, a Laci bácsi, a sógorunk, aki a szememben foglalkozása és kedvtelései miatt romantikus hőssé nőtt. Még nem olvastam romantikus regényeket, de benne már megismertem a romantikus embert, aki szerette a nagy életet, erős volt és adakozó, nem volt kicsinyes és garasos természetű: ő nem egy darabot vett valamiből, hanem egyszerre tizenkettőt. Cséplőgépe volt, tehát legalább kettőt akart magának, melléjük morzsolót, és a tavaszi holt szezon idejére locsolót, hogy a csatorna mellett a bolgárkertészek ültetvényeit locsolja gépével. Igazán azonban vadász volt, aki a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején megtanulta a madár- és állattömés mesterségét, és az éles szemében bízva a cséplőgép kezelése már másodlagossá vált a számára, elannyira, hogy fokozatosan leépült a gépészete, s maradt egy biciklije, amin a határt járta, pedig egykoron még az autó gondolatával is kacérkodott. Szenvedélyes ember volt, akivel kapcsolatban nemcsak azt emlegették, hogy a cirkuszi lovarnő piros csizmájából itta a pezsgőt, hanem múzeumát is - a kitömött madarak és állatok garmadát. A gépészműhelyből hát fokozatosan tömőműhely és kiállítási terem alakult ki - a tartományi természetvédőknek dolgozott: mestervadászuk és tömőjük volt, s madárvándorlási naplót vezetett. Ezek a naplók különben ma nálam vannak. Hogy az lettem, ami lettem, neki is köszönhetem, könyvek sorát éppen az őtőle kapott pénzen vettem! Madarai, állatai különben ma a becsei múzeumban vannak. Vissza