Boldog emberek

Előszó

Részlet a könyvből:

Ősidők óta állott egy kovácsműhely a két falu, Nyimnitz és Topolova között. A Biely családé volt, és nemzedékről nemzedékre, apáról fiúra öröklődött. Ám az utolsó Bielynek nem volt fia. Leánya egy budapesti lakatoshoz ment feleségül, fiai később felsőbb iskolába jártak, így aztán urak lettek belőlük, akik elfelejtették anyanyelvüket, hazájukat és az ottani népszokásokat. Mindezekről csak egyszer emlékeztek meg, amikor az öreg Biely meghalt, és el kellett adniuk a hagyatékot.
A műhelyt egy vidéki kovács vette meg, egy derék fiatalember; nem igen lehetett volna hozzá hasonlót találni.
Hamarosan észrevették, hogy ügyes iparos, aki különösen a vágó szerszámok készítéséhez ért. A hegyvidéken az aratók dicsérték munkáját, a fuvarosok pedig azért áldották, mert jól patkolta a lovakat.
Csupán egyetlen dolgot vettek tőle rossz néven, éspedig azt, hogy házasodni készült, méghozzá egy szegény lányt akart elvenni a falujából.
„Mi nem jut eszébe? - mondogatták az emberek. - Nálunk nem egy gazdag lányt kaphatott volna. Évekig vesződhet az elhanyagolt kiskerttel és a hozzá tartozó, régóta parlagon álló földdel, amíg azok valamit teremni fognak. Hiszen manapság senki sem tud iparosként megélni. És akkor ő elvesz egy szegény lányt, ráadásul kap még egy öreg apóst is!"
Amikor a kovács fiatal feleségével odaköltözött, még ugyan fejüket csóválták a férfiak, de már nem szólták meg. Vissza