Előszó
Részlet az 1. számból:
Indulatosság
Már az ókor gondolkodói is bizonyosfokú önkívületi állapotnak tartották az indulatosságot. A latin közmondás szerint. "Ira furor, brevist" - ami azt jelenti, hogy az indulatosság, illetve a harag rövid ideig tartó őrület. Kétségtelen, hogy ez a megállapítás alapos megfigyelések eredményeként született. Az indulatba jött ember összeráncolt homloka, összeszorított ajka, kivörösödött arca kétségkívül ilyen benyomást gyakorol a nézőre.
Az eltorzult arcvonások azonban csak külső jelei annak, ami a bensőben végbemegy. A kuszált külső mögött zavaros gondolatok rejtőznek. Ebben az állapotban széttört tükörhöz hasonlít az ember lelki szeme: nem adja vissza hűen a környezet képét. Azonban az indulatba jött ember a benne kialakult torzképet valóságnak tekinti és nem képes arra gondolni, hogy nem is annyira a környezet rosszindulatú, mint inkább a felőle alkotott képzete helytelen. Ezt önmaga előtt is csak akkor ismeri be, amikor már visszatért tiszta látása és megfontoltan, józanul, harag nélkül gondolkodik.
Az indulatba jött emberről azt szokták mondani, hogy "elöntötte az epe", "felforrt a vére". Ezzel rátapintanak arra az igazságra, hogy az indulatosságnak szervezeti kihatásai is vannak. A fejbe szállt vér olyan állapotba hozza az agysejteket, amely lehetetlenné teszi a megfontolt gondolkozást.
Az indulatosság természetéhez tartozik az is, hogy a kiváltó ok nagysága nem döntő jelentőségű. Egészen kis dolgok is elégségesek a folyamat megindításához; és a lavina magától nő.
A már jelentkező indulatot nehéz elfojtani. Előbb-utóbb utat tör magának; és a sokáig visszafojtott harag kitörése mindig rombolóbb hatású. Az indulatosság elleni küzdelmet forrásánál kell kezdenünk. Fellépését, jelentkezését kell megakadályoznunk. Az önismeret ebben nagy segítségünkre lehet. Gondoljuk meg, hogy ember-mivoltunkhoz méltatlan, ha a hangulatingadozások játékszereivé válunk, s így nevetségessé tesszük magunkat. Nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy rendszerint az olyan ember jön hamar indulatba, akinek a természete hajlamos erre. A helyes önismeret és akaratnevelés hozzásegíthet, hogy lesz önuralmunk nemcsak a kisebb szurkálások, hanem a nagyobb horderejű lelki megrázkódtatások elviselésére is.
Vissza