Boldog család

Fülszöveg

A kisgyermek nagy beleéléssel rajzolt és tanára megkérdezte tőle: „Érdekes kép. Mit ábrázol?" „Istent." „De senki sem tudja, hogy néz ki ő." „Ha befejeztem a képet, mindenki meg fogja tudni." A gyerekek tudják, hogy milyen az Űr. Mennyi időt fordítunk rá, hogy elfelejtessük velük? Az esetek többségében ez csak hetek kérdése. De a gyerekeknek joguk van a vallásos neveltetéshez és ennek a család a szellemi mintája (egyfajta kitörölhetetlen nyom). A családban a kisgyermekek megízlelik a mélységes lelki eszméket és viselkedési szokásokat, mint például a befogadás, a meghallgatás, a megbocsátás, a vigasz, az étkezés, az áldás, a hála, az adomány, az áldozat, amelyek nélkülözhetetlenek a vallásos grammatika kialakításában.
A vallásosságra is igaz az az általános elv, hogy a kisgyerekek azt tanulják meg, amit megélnek. A vallási tanulási folyamat három stádiumból áll. Az első az, amikor a megfigyeléstől eljutunk az utánzásig. Teológiai és pszichológiai szempontból azt mondhatjuk, hogy az Űr képe a maga teljességében és összességében érthetetlen és megfoghatatlan marad az emberek számára. A kiskori istenkép megszületésében és fejlődésében a szülők befolyása döntő'. A gyermek-szülő kapcsolat az Istennel való kapcsolatra vetítődik. A kisgyermek és a serdülő' önbecsülése is a családban gyökerezik és az Úrral való kapcsolatra is kihat. Az a gyermek, aki soha nem látja imádkozni szüleit, nehezen fog a későbbiekben így tenni. A legfontosabb dolog a szülők számára, hogy tisztázzák saját istenképüket. Felelősek azért, hogy ne vezessék félre gyermekeiket Istennel kapcsolatban úgy, hogy szeretet- és életellenes képet mutatnak nekik és ily módon pszichikai értelemben is kárt okoznak bennük. A gyerekeknek az Úrral való kapcsolatra és nem az Istenről szóló ideológiára van szükségük. Vissza