Bölcsőtől a koporsóig

Fülszöveg

"Akart annyira hős lenni,mint amennyire író - írta Kosztolányi portréiról Illyés Gyula. - Az élettel is akart valamit, nemcsak az irodalommal. Merész - kortársai számára meghökkentő s zavarba ejtő - álláspontja volt, szenvedélyes, már-már romantikus magatartása. Magánt nihilistának nevezte. Abban az értelemben, hogy semmit sem becsült, csak azt, ami legmélyebben emberi. Ezt kereste. Író még nem vezette félre kortársait és korát úgy, mint ő. Egy életen át hirdette, hogy minden a forma. S egy életen át hajszolta, tömte ebbe a ragyogó formába a tartalmat, a legemberibb anyagot. Ezek az alakok ennek példázatára kaptak életet. Mindegyik egy tételt - hol bölcseleti, hol zenei tételt - szólaltat meg. Azért lépnek föl, hogy valami határozottat közöljenek. Nem hangulati képek,, nem elfolyó ködalakok, aminek abban a korban olyan tömegben keletkeztek. ezeknek kemény csontozatuk van, pontos határuk. Az életből valók, ami írói alkotásról szólva azt jelenti, ha eddig nem éltek is, ezentúl élni fognak. Alkotójuk néha erősebb vonallal, nemegyszer a karikatúra élességével vonta meg kiterjedésüket. Ezek fognak legelevenebben élni. Kenyérkeresetből láttak napvilágot, az író napi kenyerének megkeresését szolgálták: napilapba készültek, de művészi igénnyel. És sikerrel. Ezt alkotójuk is érezte. Azok közé a kevés írásai közé tartoztak, amelyek könyvbe öntésére ő maga is gondolt." A Bölcsőtől a koporsóig - a kötetcím is Kosztolányitól származik - a Kosztolányi életműsorozat darabja, s miként az előzőek, Réz Pál gyűjtésében, gondozásában jelenik meg. Vissza