Bölcsességek könyve I.

Fülszöveg

"»A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték, a feladat az, hogy megváltoztassuk.«
Íme egy idézet, amelyben szinte »minden benne van«: a világot meg kell változtatni (aminek szükségképpen az a premisszája, hogy a régi világ rossz), és ehhez filozófia (is) kell. Ám a változtatáshoz (és az ezt segítő filozófiához) nyilván egyéb is szükséges - ez a marxi sűrítés tehát önmagában mégsem ölel fel »mindent«.
De hiszen nem is azt akarja. Az olvasó, a befogató az, aki egy-egy ilyen frappáns megfogalmazás hallatán vagy olvastakor megnyugszik, s a teljesség érzése tölti el, hiszen minden jól megfogalmazott tétel a lényeget fejezi ki, s egyben evidenciaélménnyel szolgál. Minél inkább fogalmi, sőt matematikai a »tétel«, annál inkább megfogalmazhatja a lényeget, a törvényt - csakhogy az élet gazdasága, színei mindinkább hiányoznak belőle. Az élet teljességének, a jelenségvilág sokszínűségének élményét csak a művészi kifejezés nyújthatja.
Mindez persze közhely - de nem az-e a közhelyek értelme, sőt érdeme, hogy közhellyé lehettek? A komolyság ne szegje játékos kedvünket - gondoljuk tovább a föntieket: egyrészt tehát tétel kell, a törvény szinte matematikai pontosságú kifejezése (tudomány), másrészt viszont gazdaság, sokféleség, sőt a szépség élménye (művészet). Együtt? Erre csak a költészet képes, vagy költészetbe oltott filozófia. Műfajilag: az aforizma, a szállóigévé lett gondolat...
A Bölcsességek könyve elsősorban aforizmák gyűjteménye - aforizmán A magyar nyelv értelmező szótárának meghatározása szerint »valamely életbölcsességet, igazságot, elmésséget kifejező tömör, szellemes mondást« értve. De nem pusztán eleve aforizmaként megfogalmazott szövegeket tartalmaz, hanem kiterjed az aforisztikus idézetekre, a szállóigék egy részére, olykor maximákra, epigrammákra, xéniákra s egyéb bölcsmondásokra, köztük korszakos filozófiai gondolatokra, szépirodalmi részletekre." Vissza