Előszó
Ki jár előttünk? Ez a rejtély foglalkoztat a maga kétértelműségével, amikor a művészet folyamatosságáról, a művelődés örökösödési törvényéről kell gondolkodni. Előttünk vannak mindazok, akik abban...
Tovább
Előszó
Ki jár előttünk? Ez a rejtély foglalkoztat a maga kétértelműségével, amikor a művészet folyamatosságáról, a művelődés örökösödési törvényéről kell gondolkodni. Előttünk vannak mindazok, akik abban a korban cselekedtek, ahonnét jöttünk, és előttünk vannak azok is, akik cselekedeteink eredményével fognak élni.
A nagyapám életének is, az unokáménak is előtte vagyok. A folyamatosság mennyei időtlenségében akárcsak a gömbfelszín kezdet- és végtelenségében van otthon igazán a művész. Ebben a szakadatlan kapcsolódási folyamatban működik, akár növendék, akár mester. Dürer évszázadnyi különbsége Ghirlandaio után (előtt) mit sem változtat művének teljességén, annak értékén.
Ezzel a felszabadultsággal próbálnak élni sorstársi közösségben találkozó ifjú művészeink, akik a legnagyobb természetességgel látják kortársként Tintoretto, Cézanne, Vaszary János, Michelangelo megnyilatkozásait és a világ még föltáratlan lehetőségeit. Nem kell igazodniuk mozgalmakhoz, saját szenvedélyességük naptól-napra, évről-évre, műről-műre irányítja és ösztönzi őket. Ez a bensőséges egyetemesség az értékük.
(Ha felidézzük a XX. század nagyszerű magyar művészetét, nem ugyanezt érezzük-e mindabban, amit ránkhagyott Ady, Kosztolányi, Krúdy, Bartók, Nagy Balogh, Csontváry, Egry, Nagy István, Farkas István és Derkovits?)
Gerzson Pál
Vissza