Az újjászületés

Előszó

Részlet:

Amíg a megtérés fogalmával át és át van szőve a Szentírás mindkét könyve, addig az ujjászületés, mint nehány ragyogóan színes folt jelenik meg Isten kijelentéseiből szőtt, minden időt kiálló himzésén. Az újjászületés fogalmának, szükségességének eszközének bizonyosságainak a tisztázása az Újszövetségé. Bár arról nehány ószövetségi próféta is szól: Jeremiás új ugar szántására ösztökéli honfitársait (4:3.), ugyancsak arra sarkalja népét Hóseás is. (10:12.)
Mindkét prófétai felhívás a belső ember megújulását hirdeti, ami nélkül nem remélheti a nép "Isten igazságának az esőjét", gondviselő kegyelmét, megtartó erejét; egyszóval boldogulását. Ezékiel már világosabban fejezi ki a belső ember megváltozásának szükségességét: "Szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; miért halnátok meg?" (18:31.) "És adok néktek új szívet és új lelket adok belétek és elveszem a kőszívet testetekből és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek." (36:26-27.) Isten maga az, aki szócsövén keresztül tudomására adja népének az újjászületés fogalmát, sőt azt igyekszik személyessé is tenni. Az ószövetségi ember azonban nem bírta annak lényegét, mélységét, eszményi magasságát megérteni, - példa rá Nikodémus -, mivel azt inkább a külsőhöz (törvény, ceremónia, jócselekedetek) való ragaszkodásában vélte megtalálni. Vissza