Magyarország vízitúra útvonalai

Előszó

Az egyik legnagyobb magyar, Széchenyi István gróf, annyi sok, fontos teendője mellett a pozsonyi első evezős próbálkozása után 1827-ben társaival Bécsből Pozsonyba evezett. Ezt az utazást tekinthetjük a hazai vízitúrázás kezdetének.
Azóta ténylegesen "sok víz lefolyt a Dunán". Jöttek a követők és Széchenyi szellemében tanultak, szerveztek, tanítottak, versenyeztek és túráztak. Az idők "vihara" vagy a körülmények időnként közbe-közbeszólnak, a fejlődés néha elakadt, majd újra nagy lendülettel haladt tovább. Ma ismét a vízitúrázás újraéledését tapasztalhatjuk. Az idősebb generáció mellett mind több fiatal kapcsolódik be a vízitúrázók mozgalmába.
A magam részéről 40 éve járom a kis patakok, a nagy folyók, a vadvízek és a tavak vízi útvonalait. A megfeszített hétköznapok után jólesik a hétvégeken, szabadságidőben vízre szállni, evezni, lapátolni, új vizeket és és tájakat felkeresni. Szeretem hallgatni az evezőlapát csobbanását, mindig megújuló ütemét. A természet minden önmagától nyújt. A hullámok csobogása, a fák lombjainak susogása, a madarak éneke, a békák brekegése, a kolompok és harangok kondulása, a hajók dohogása, kürtjeleik éles hangja, s ki tudja, még hány féle hang-zaj egyesül a vízpart muzsikájában. E felemelő zenéhez a parti erdők, az üde zöld tájak, a ringó búzamezők, a pompázó virágok, a girbe-görbe ártéri fák, a nádasok bokrétái, a nap perzselő sugara, vagy bíborba öltöztetett lenyugvása, a futó felhők és a viharos alkonyatok varázsolják elém a természet csodálatos színpadát. A látvány mindenkié, csak rendszeresen vízre kell szállni. Máris hátam mögött hagyom a gondokat és járom a megszokott útvonalat, vagy keresem az újak rejtelmeit. Ezért szeretem a vízivándorlásokat. Kora tavasztól késő őszig már pirkadatkor kibújni a sátorból, majd esténként, késő éjszakáig a pislákoló parázs mellett ülni, a tűz fényeit nézve feleleveníteni a kedves emlékeket, vagy új terveket szőni - ez is a vízitúrázás.
A víz, a napfény, a tiszta levegő, a harmonikus mozgás és a szabadban való táborozás együttes hatása, a vízparti tájak szépsége és az esti tábortüzek varázsa alakította ki bennem a vízitúrázót, amely hobbim - talán annál több is -, életformám lett. Szeretem a természetet.
Tíz- és tízezrek ülnek hétvégeken csónakba, hogy felüdüljenek, szabad idejüket hasznosan töltsék el. Valljuk be, eddig nem kapták meg a szükséges és elvárható segítséget. Többek között csak elvétve jelent meg térkép és útleírás, egységes elvek alapján készült országos útikalauz pedig még nem látott napvilágot.
E hiányokat szeretném pótolni most, amikor közreadom hosszú évek alatt gyűjtött tapasztalataimat Magyarország legfontosabb vízitúra útvonalairól. A folyókat, tavakat jellemző legfontosabb mutatók mellett a közvetlen parti részek és lakott területek olyan adatait is összegyűjtöttem, amelyekre a vízitúrázóknak feltétlenül szükségük lehet.
Jelen útikalauz összeállításához igen nagy segítséget kaptam az Országos Vízügyi Hivatal, a területi vízügyi igazgatóságok, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, a MÉM Erdőrendezési Szolgálat, a folyók partjain levő városok, községek tanácsai és más helyi szervek képviselőitől, vízitúrázóktól és lelkes magánszemélyektől egyaránt. Segítségük nélkül munkám nem lett volna teljes. Önzetlen támogatásukért ezúton is köszönetet mondok.
Remélem, hogy munkámmal hasznos segítséget nyújthatok vízitúrázó társaimnak.

1984. március
A szerző Vissza