Bőhm és Spranger

Előszó

Vajjon van-e értelme annak, hogy két filozófus gondolatrendszerét összehasonlítsuk? Több lesz-e az eredmény egyszerű stílusgyakorlatnál? Nyerhet-e belőle a tudományos megismerés? Milyen célkitűzéssel szolgálhatunk inkább az igazság megismerésének, a történeti fejlődés szempontját vegyük-e, vagy a két filozófiai rendszer alapelveit állítsuk párhuzamba? Melyik eljárás vezet látszateredményeken túl igazi szellemi nyereséghez? S nyerünk-e egyáltalán az ilyen vizsgálódásból? Hiszen a filozófia természete a tudományos közfelfogás szerint nem enged teret a fejlődés olyan értelmű érvényesülésének, mint a szaktudományok, amelyekben az utóbbi kutató építhet előzője munkásságára. A filozófusnak, ha megérdemli ezt a nevet, élőiről kell kezdenie, az alapoktól, mert a tudománya épen a mélyreásás, a végső kérdésekig törés, az alapok tudománya. Nem sokat tanulhatunk azért az ilyen történeti jellegű összehasonlításból. De a rendszeresből sem. Még ha ki is derül, hogy két bölcselőnél ugyanazok az alapfogalmak fordulnak elő, még ha oly annyira egyezőnek látszik is néhány gondolatuk, először is nem a részletek a döntők, hanem az egész rendszer, amelyben pedig minden fogalom sajátságos jelentést nyer. Ha két filozófus ugyanazt mondja, az a legtöbbször egészen mást jelent. Ezért minden ilyesfajta egybevetésben elkerülhetetlen bizonyos szellemi erőszak a tárgyilagos és teljes igazsággal szemben. Még inkább merész vállalkozásnak és meddő kísérletnek tűnik első pillantásra két olyan gondolkodó összevetése, akikről köztudomású a hozzáértők előtt, hogy gondolatrendszerük felépítésében nem voltak hatással egymásra. Vissza