Bohémvilág

Előszó

Részlet:
"ÉS MÉG VALAMI...
A történelem tele van mesével és a mese tele van történelemmel. A kettő egymás mostohatestvére és hinni merem, hogy a kettő közül édesebb a mese. Meséimben a közismert nevekkel szereplők, mint álnevek szerepelnek, mert jól tudjuk, hogy a bohémek a világ minden nyelvcsaládjában élnek és a bohém mindenütt egyformán bohém.
A lexikonok korszerű feljegyzései száraz adatokat közölnek csupán, holott a művész, iró, tudós nem csak alkotott, nem csak dolgozott, de élte saját felfogása szerint az ember játékos világát is. A lexikon száraz adatai csak az alkotó nevét, születését és munkáját ismerteti, de mi, az alkotó hivei lettünk és kíváncsiak vagyunk egyrészt magánéletére, másrészt arra, hogy milyen események inspirálták alkotásra.
Ne feledjük el, hogy a dogma szerint Ádámot a jó Isten csak azért, mert egy „almába" harapott, kikergette az Éden-kertből Évával, a bordájából kiszedett, dámává karcsúsodott életpárjával együtt. Ez az első történelmi mese, mely a játékra született ember tragédiáját ecseteli tollal, ecsettel, nagy-nagy vallási témává emelkedett. Mindenki tudja, hogy nem „egészen" igy történt, mégis, mint az első emberpár története, örök életre Ítéltetett, holott mese. A művelt ember lemosolyogja, az egyszerűbb a fejét csóválja. Pedig igaz mese, valóban történelmi tragédia. Csak éppen nem egészen ugy volt, ahogy mesélik.
Az én meséim folytatásai e mesének, azzal a kis különbséggel, hogy a játékra született bohémek komoly munkája mellett a bohémság játékos kedvteléseit és mindazt mondom el, amit a történelem elhallgatott.
Akik Írásomban szerepelnek, szülőföldünk jól ismert nagyjai voltak. Többségük már a mennyországban bohémeskedik. Igen bohémeskedik, mert a bohém a mennyországban is örökkön-örökké bohém marad." Vissza