Pesterzsébet elnevezésének változásai a dokumentumok tükrében

Előszó

Kevés település mondhatja el magáról, hogy negyedszázad alatt neve hétszer változott. A váltakozás oka egyrészt a település szervezeti változása (várossá alakulás, Nagy-Budapest létrehozása), másrészt az országos politikai rendszerváltozás.
Pesterzsébet mai helyén a legkorábbi település Gubacs falu volt. Ez az elnevezés azonban nem teljesen pontos, hiszen az a XI. századi oklevél, ami ezt a kezdeti névváltozatot őrzi, pusztáról tesz említést, amely a középkorban még kis települést jelentett. Gubacs, valamint a szomszédos falvak Soroksár, Szentdienes és Kerekegyháza a török időkben elnéptelenedtek és Soroksár volt az egyetlen, amely még az 1740-es években újjátelepült. A XIX. század harmadik negyedében kezdődött meg az a folyamat, ami Gubacson is újra elindította a fejlődést. Több tulajdonos váltotta egymást, a belga bank, vagy éppen hazai földbirtokosok, majd 1868-tól kezdve néhány jó üzleti érzékkel bíró pesti polgár és közéleti személy vásárolt több száz hold területet a homokbuckás pusztából. Hitel Márton nagyfuvaros, Kende Kanut országgyűlési képviselő, az 1879-es árvízzel elöntött Szeged kormánybiztosa, Török Flóris 48-as honvédszázados, majd pesti rendőr alkapitány, Szabó József pesti városházi hivatalnok, Guyon Edgár, az 1848-as honvéd tábornok fia, és Suda János pesti ügyvéd voltak az első tulajdonosok, akik a területet parcellázva, házhelyekre bontva eladták a Soroksári úton gyors ütemben szaporodó üzemek és gőzmalmok közelébe települni kívánó munkásoknak. Vissza

Fülszöveg

Több mint fél évszázada működik a Pesterzsébeti Múzeum, amely a helytörténeti gyűjtemény mellett, jeles színháztörténeti és képzőművészeti anyaggal is büszkélkedhet. Az intézmény az elmúlt évtizedekben a kiállítások szervezése és az anyaggyűjtés mellet számos helyi vonatkozású történeti, kultúrtörténeti un. múzeumi füzetet is megjelentetett.
Nagy öröm számomra, hogy a Pesterzsébeti Múzeum és a Gaál Imre Galéria igazgatójaként, néhány évi kimaradás után, megújítva indíthatom útjára a múzeum újabb kiadványait. A Pesterzsébeti Múzeum Könyvei sorozat nem csupán külső megjelenésben lesz új, hanem a témakörök és azok feldolgozása terén is. Szeretném azokat a már elkészült, történeti-helytörténeti témájú, lehetőségek hiányában, fiókban lapuló értékes és érdeklődésre számító munkákat közreadni, melyek ékesen bizonyítják, hogy még nem tűnt el és remélhetőleg egyrészt általunk is, továbbadható az a lokálpatrióta szemlélet, mely az egyes embereket ténylegesen a lakóhelyükhöz fűzi. Ennek az érzésnek a kialakulását elmélyítheti az is, ha megmutatjuk és érdemei szerint elismerjük azokat a kulturális értékeket, amelyekkel ez a kerület rendelkezik. De azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, különösen manapság, hogy a kulturális értékek nem zárhatók kerületek, városok, megyék, országok határai közé, vagyis fontos feladatunk ezeket másokkal is megismertetni. Egyrészt hálás és örömteli ez a munka, mert Pesterzsébet a jó tollú lokálpatrióták mellett, kiváló művészeket és művészeti alkotásokat is magáénak vallhat, másrészt azonban épp a bőség zavara okozhat majd fejtörést a feldolgozandó témák sorrendbe állításában. Épp ezért igyekszem majd a legjobban kihasználni a lehetőségeket, hogy minél több, színvonalas jól olvasható és jól illusztrált szakirodalmi feldolgozás jelenhessen meg sorozatunkban, s arra is gondot fordítok majd, hogy a tudományos munkák között az olvasmányosabb, az irodalomhoz közelebb álló írások is helyet kapjanak. Első kötetünk a korábbi igazgató, Bogyirka Emil munkáját adja közre, mely a kerület elnevezéseit vizsgálja a dokumentumok tükrében, egyértelműsítve, hogy Pesterzsébet neve valóban Erzsébet királynőhöz köthető.
Tisztelt kerületi és kerületen kívüli olvasók, remélem, hogy sikerült felkelteni az érdeklődésüket s szeretettel fogadják, és élvezettel forgatják majd a Pesterzsébeti Múzeum Könyveit. Vissza