Fülszöveg
Mindannyian ismerjük Juszticia szobrát. Bekötött
szemmel tartja a mérleget.
Bognár F. László miután egy életen át szolgálta juszticiát,
arra gondolt, hogy megpróbálja kinyitni a szemét, s íróként
visszanéz a megtett útra, de valahogy úgy, hogy közben
nem dobja el egyik kezéből ama híres mérleget,
miközben a másikban az írótollat próbálgatja.
Hogy mi lett az eredmény? Az olvasó a kezében
tartja: egy könyv, méghozzá egy rendhagyó könyv.
Egy olyan mű, amelyikben van közvetlenül elmesélt
életrajzi vallomás, van gondosan megkomponált élet-
rajzi ihletettség karcolat (Forradalom, Patrona
Hungáriáé), egy pompás különös esszé az igazságról,
s a mérlegtartás kínjairól, de ami a meghatározó, e
könyv eredeti sajátossága azok szellemes írások,
amelyek ötvözik a saját bírói tapasztalatokra való
visszaemlékezést a mitológiai történetekkel, az ókori
történelemből ismert példázatokkal.
A két sík szerencsés egybejátszása megemeli az
egyszerű visszaemlékezést, s szimbolikus kis...
Tovább
Fülszöveg
Mindannyian ismerjük Juszticia szobrát. Bekötött
szemmel tartja a mérleget.
Bognár F. László miután egy életen át szolgálta juszticiát,
arra gondolt, hogy megpróbálja kinyitni a szemét, s íróként
visszanéz a megtett útra, de valahogy úgy, hogy közben
nem dobja el egyik kezéből ama híres mérleget,
miközben a másikban az írótollat próbálgatja.
Hogy mi lett az eredmény? Az olvasó a kezében
tartja: egy könyv, méghozzá egy rendhagyó könyv.
Egy olyan mű, amelyikben van közvetlenül elmesélt
életrajzi vallomás, van gondosan megkomponált élet-
rajzi ihletettség karcolat (Forradalom, Patrona
Hungáriáé), egy pompás különös esszé az igazságról,
s a mérlegtartás kínjairól, de ami a meghatározó, e
könyv eredeti sajátossága azok szellemes írások,
amelyek ötvözik a saját bírói tapasztalatokra való
visszaemlékezést a mitológiai történetekkel, az ókori
történelemből ismert példázatokkal.
A két sík szerencsés egybejátszása megemeli az
egyszerű visszaemlékezést, s szimbolikus kis ékszereket eredményez, olyan irodalmi műveket,
amelyekben megmozdul a szöveg, túllép a szokványos emlékiratok határain s beköszönt a valódi
irodalomba. Csak azt sajnálhatjuk, hogy az élet
szeszélye folytán ilyen későn ébredt fel az alkotó
véna, s nyíltak ki az ábrázoló művész szemei.
Juszticia lehet, hogy vesztett volna, de az
> irodalom nyert volna vele.
Mandics György
f
i
Vissza