A szónoklás és előadás művészete

Előszó

Magyar Testvéreim!
Ujfajta könyvvel lépek elétek.
Az irodalom, különösen pedig a magyar irodalom, szegény a szónoklás művészetét tárgyaló munkákban. Retorikával, tehát a beszéd félépítésének ismertetésével foglalkozó munka bőven akad. De olyan, amelyik arról szólna, hogy a jól megszerkesztett beszédet hogyan kell hatásosan előadni: kevés van. Sőt, amelyik ezt a kérdést kizárólag gyakorlati oldaláról világítaná meg: tudtommal egyáltalában nincsen.
Igy azután azok, akiket életpályájuk gyakori szereplésre késztet, jóformán tanácstalanul állanak e tekintetben. Ha csak véletlenül nem jönnek rá maguktól bizonyos gyakorlati megoldásokra, amelyekkel a sikert növelni lehet, sehová sem fordulhatnak útbaigazításért.
Magyar kincsek hevernek parlagon! Istenáldotta tehetségek tehetetlen némaságra kényszerülnek, csak azért, mert nem mernek megszólalni. Nem jöttek rá a módjára. Viszont szégyenlik ezt bevallani s beszédkészségük fejlesztéséhez hozzáfogni.
Ez bűn! önmagukkal és magyarságukkal szemben! Harcot indítottam ez ellen a maradi és vétkes tehetetlenség ellen. S e harchoz kérem azoknak a Nagyjainknak segítségét, akik már sok szónoki csatát nyertek meg. Ne restelljék kézbevenni e könyvet, hogy példájuk követésre találjon. Szakmunkát elolvasni nem megbélyegző valami. Ellenkezőleg: bizonyítéka a tárgy iránti különös szeretetnek és elmélyedésnek. A világhírű sebész tekintélye sem szenved csorbát, ha minden megjelenő ujdonságot megszerez, ami tudománykörébe vág. Sőt nagyon is tiszteletre- és követésreméltó példa.
Indítson el ez a szerény könyv hallgatásra kényszerült sok embert a bátor küzdeniakarás útján. De csak olyanokat, akik becsületes és szent eszmékért küzdenek: Krisztusért és a magyarságért, tudományért és az igazságért!
Ezt szeretném, mert ezért írtam ezt a könyvet.
Budapesten, 1940 január.
A szerző. Vissza