Túlélők

Fülszöveg

Bognár Antal nem az önmutogató, az irodalmi közélet szereplehetőségeit kereső szépírók közé tartozik; ő a szervesen építkezők egyike. 1968-tól publikál, s e könyve mindössze a hatodik önálló prózakötete; nyilvánvaló, hogy kényszerű áttelepülése sem segítette irodalmi recepcióját. Pedig az irodalmi gondolkodás és az egyéni nyelvhasználat, a történetszervező kreativitás és a művészi tapasztalat terén kevesen lehetnek versenytársai. Új próbagyűjteménye megkülönböztetett helyet fog számára biztosítani nemcsak a sajátos-személyes "balkáni-kelet-európai" téboly és démonológia "tárgykörében", hanem kor- és pályatársai között általában is. Izgalmas, sőt felkavaró, "anyaggazdag" és mesteri magabiztossággal szerkesztett írásokat válogatott össze legújabb könyvébe.
(Alexa Károly)
Pályakezdése óta Bognár Antalt a szakma mindig a pontosan fogalmazó, megbízható prózaírók közé sorolta. Ezeket az erényeit későbbi pályafutása során is bizonyította. Írásaiban rikitó színek nélkül is hozta a délvidéki magyar életterek jellegzetességeit vagy a világtörténelem egyénien behatároló meglátásait. Felkészült író, aki minden írásához bőséges valóságadatot gyűjt és azt visszafogottan, meggyőző irodalmi színvolnalon prezentálja. A "szavahihető" írók közé tartozik a helyi időbeli mozzanatokkal távolabbra lép és sokszor nagyon messzire mutat. A vajdasági magyar irodalmi közéletben gyorsan felismerték és méltányolták tehetségét, szerintem erre rászolgálna az egyetemes magyar irodalomban is.
(Gion Nándor) Vissza