Válaszúton

Fülszöveg

Hosszú évezredeken keresztül az ember kicsiny, egymástól elszigetelt közösségekben élte életét, javarészt úgy, hogy ezek a közösségek vagy nem is tudtak egymás létezéséről, vagy ha tudtak is, érintkezéseiket igyekeztek a lehetséges minimumra korlátozni. Elzárkózásuk legfó'bb oka, hogy az emberi létezés egyik legfontosabb jellegzetessége az, hogy benne minden közösségnek olyan sajátos kulturális finom-mintázata van, mint amilyen például az egyes személyek ujjlenyomata. A modern Nyugat mint civilizáció a történelemben először tett kísérletet arra,
j \ I _r \ rJj-> I r* f V f 1 h°sy "összenyissa" ezeket C '. C I ri J,J, UJJ, az annak előtte egymástól
mindig is elválasztott alapvető lét-tereket. Tette ezt úgy, hogy a saját civilizációjának létszerveződési elveit és ezen elvekre épülő gyakorlatát próbálta univerzálissá tenni. Vagyis folyamatosan nyuga-tosodásra kényszerítette, és kényszeríti ma is a világot. Néhány évszázad elteltével most már mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez történelmileg végzetes lépés volt. A világ ma sokkal inkább olyan globális szellemi polgárháború permanens színtere, amely a fokozódó anarchia és káosz irányába sodorja az egész emberi létezést. A válaszút tehát mint fogalom arra utal, hogy vagy megtaláljuk a szükséges közös megoldást, vagy az emberi létezés olyan súlyú globális válsággal fog szembenézni, amelyhez hasonlót eddig nemcsak hogy nem élt át, de elképzelni sem tudott. Vissza