Ásványtan

Előszó

Részlet a könyvből:
Az ember és az ásványország

Sokmillióéves égitest volt már a Föld, mikor megjelent rajta az ember. Európában is hatalmas vadállatok voltak kortársai, a mammut, kardfogú tigris, barlangi medve. S a gyenge, védtelen testű ember nem esett áldozatul ezeknek a szörnyetegeknek. Megküzdött az időjárás viszontagságaival, a jégkorszak dermesztő hidegével. Lakást, ruhát, szerszámot, fegyvert készített magának. Lelki, szellemi fölényével a Föld urává lett. A kezébe fogott súlyos, hegyes kődarab megsokszorozta erejét. A sokezeréves kőkorszakból származó leletek tanúsítják, mi mindent tudott a kövekből készíteni. A tűz segítségével az ásványország nyersanyagait átalakította. Agyagból formált edényeit cseréppé égette, az ércekből fémeket olvasztott ki.
Mikor az ősember kő helyett első ízben használt termés rezet, azt kalapálással idomította a kívánt alakra. Később rájött arra, hogy a forró, tüzes fém lágyabb, könnyebben alakítható. Igen erős tűzben a fém meg is olvadt, formába lehetett önteni. A nemes fémekkel és termés rézzel együtt talált súlyos ércek nagyrésze erős tűzben szintén fémmé alakult és megolvadt. Így jött rá a bronz előállítására. A bronz könnyebben olvad, öntéssel, kalapálással könnyebben alakítható, jóval szívósabb is a réznél. A rövid ideig tartó rézkorszakot mihamar felváltotta az évezredekig tartó bronzkorszak. Nagyon sokáig tartott, míg a vasat is sikerült az érceiből kiolvasztani. Ezzel kezdetét vette a vaskorszak.
Az ember a mai napig is megbecsüli az ásványország kincseit. Belőlük meríti szükségleti cikkeinek legtöbb nyersanyagát. Vissza