Bodrogközi tájszótár

Előszó

Olyan vidéknek a tájszavait olvashatja e szótárban az olvasó, mely vidék magyar történelmének gyökerei egészen a honfoglalásig nyúlnak vissza. Erről tesz tanúbizonyságot Anonymus is Gesta Hungárorumában, mikor a magyarok cselekedeteiről szólva ezt írja:
" Az Ur megtestesülésének kilencszázharmadik esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, mely a Tisza és a Bodrog közé esik Ugocsáig, minden lakójával együtt elfoglalta...
Mialatt több napon át ott időztek, a vezér és övéi látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyam; s ezért a földet kimondhatatlanul megszerették."
De nemcsak ezzel bizonyíthatjuk e vidék honfoglaláskori történetének tényét, hanem azokkal a régészeti leletekkel is, melyek már a múlt században előkerültek a bodrogközi falvak határában, amikor a szántóvető ekéje kifordított egy-egy ősi tárgyat a földből. Legfőképpen pedig az a leletanyag a bizonyíték őseink e vidéken történő letelepedésére, melyet a bodrogközi Karos község határában hozott napvilágra a régész ásója. A napvilágra került leletanyag alapján megtudhatjuk, hogy milyenek voltak honfoglaláskori elődeink. Hogy alacsony vagy magastermetűek voltak-e. Megismerkedhetünk házaikkal, fegyvereikkel, ruházatukkal, s néhány szokásukkal.
A beszédükről azonban keveset tudhattunk meg. Ki felelhet megnyugtatóan arra, hogy őseink milyen szavakat használtak gondolataik közlésekor? Ki tudná biztosan állítani, hogy napjaink szavai megegyeznek-e honfoglaláskori szavainkkal? Erre senki nem adhat biztos választ, mint ahogy arra sem, hogy hány szavunk pusztult el, merült a feledés homályába az idők folyamán?
Minden korban van bizonyos fokú gazdasági és társadalmi változás. S ez a változás igen gyorsan következik be. Viszont a rohamos gazdasági és társadalmi változás, átalakulás leginkább a szókincs változásában mérhető le. Vissza