Az ember tragédiája

Előszó

Bevezetésül

A Bibliában a legkülönbözőbb emberek megtalálhatják lelki táplálékukat; mást lát meg ugyanabban a tudós, mást a gyermek, mást a boldog és mást a szenvedő: és mindeniknek igaza van, mert az ő lelkének igazságot talált.
Madách Ember Tragédiájában, mely szintén örök időknek bibliája lesz, minden vizsgálója talál magának más és más igazságot. Van aki az emberiség történetét látja benne, más első sorban az ember és Isten viszonyát, más meg a jó és rossz, Isten és ördög küzdelmét.
Mi nem az emberfaj millióinak dramatizált történetét látjuk benne; hanem az általános örök emberi egyéniségnek a maga lelki szervezetéből eredő benső tragédiáját, melyet külön-külön megélhet minden egyén, ki a maga életén, (melynek egyes fázisait Madách az emberiség történetéből vett képekkel allegorizálja) végigtekint a maga létcélját keresve. A sorstragikum pedig az, hogy úgy vagyunk alkotva, hogy a létééit, a világ legnagyobb kérdését, kell keresnünk, égető szomjjal, - és végül, látva, hogy életünk különböző szakaiban mindig csak ideiglenes és nem a keresett legvégső volt célunk, tehát mindet túlhaladtuk vagy föladtuk, - végül mégis bele kell nyugodnunk, hogy létcélunk Isten kezében van, nekünk csak ennyit ad ki életföladatúl: küzdj s bizd a legvégső célt (halhatlanságod kérdésével) Istenre, - s ebbe bele is nyugodhatunk, mert látni fogjuk, hogy így jó nekünk.
E tragédiát megélheti még az is, ki akár teljesen magános remete életet él le, mert annak lelkében is benne van az örökké kiegyenlíthetetlen ellentét ész és szív között: a szív érzi az öncélúságot, követelve reméli a halhatatlanságot s hiszi Isten jóságát és a szabadakaratot, az ész pedig, az értelem (= Lucifer) mindezt világosan megcáfolja. E lelkünket alkotó két ellentétnek benső megküzdése van megirva Madách Ember Tragédiájában.
Az ember-egyén és emberfaj élete párhuzamos képű és egyik a másikkal allegorizálható, de mi úgy látjuk, hogy épen az egyes ember élettragédiájának leirása volt az irányadó szempont, melyhez Madách az emberiség történetéből - és máshonnan - vett képeket. Sőt maga az emberiség, vélekedésünk szerint, meg sem élhet egy ilyen tragédiát. Azt se látjuk lehetőnek, hogy a tragédiát Ádám élné meg, de hőse az emberiség lenne. Vissza