Petőfi diáktársaságai (dedikált példány)

Fülszöveg

Egy évtizede jelent meg vaskos monográfiám a szabadságharc előtti irodalmi diáktársaságokról. A kötet tudományos jellege, kis példányszáma miatt eleve biztos voltam benne, hogy nem juthat majd el azokhoz, akiknek az elődeiről szól: a mai fiatalokhoz. Úgy éreztem tehát, hogy erről a példamutatóan nagyszerű ifjúsági mozgalomról a legérdekeltebbek, a mindenkori magyar ifjúság számára kellene írnom. Volt egy másik hiányérzetem is. Abban a monográfiában csak nagyon korlátozottan foglalkoztam Petőfivel, szem előtt tartva, hogy elsősorban a társaságok életéről kell annyi - jórészt ismeretlen - adatot közzétennem, amennyit csak vállal a kiadó. pedig szívesen írtam volna többet a költőről, hiszen gyermekkorom óta ő volt számomra minden szempontból a "nagy eszménykép". Mint harmadéves Eötvös-kollégista első nagyobb szemináriumi dolgozatomat is róla írtam 1943-ban, s pályám kezdetén, Petőfi halálának 100. évfordulója táján lehetővé vált, hogy egy-két apróbb cikk és rádiójáték erejéig meg az akkor nyomtatott szép emlékplakátok versidézeteinek az összeválogatásával ennek a vonzalomnak tanújelét adjam. Nem rajtam múlott, hogy e szerény kezdetek akkor nem folytatódtak. Most az ünnepi alkalom meghozta mindkét vágyam teljesülését: egyszerre írhatok Petőfiről és a diáktársaságokról, úgy állítva őket olvasóim elé, ahogy bennem mindig együtt éltek. Vissza