Bodnár Ilus pályaválasztása

Előszó

Részlet a könyvből:
Harmincegyedikén délben türelmetlenül várta haza Bodnár Ilus az édesapját. Nagy nap a harmincadika vagy a harmincegyedike a hivatalnokcsaládok életében! Akkor hozza haza a családfő a pénzt, - akkor mondja meg a felesége, mit kell ebben a hónapban okvetlenül megvennie.
Ilus már megdolgozta édesanyját: cipő kell neki. Egy pár tisztességes félcipő. Igaz, erős még a talpa a barnának, - de istenem, azt még a tavaszszal kapta, valami alkalmi vétel volt, az orra is olyan esetlen amerikai formájú; pedig a leányok az osztályában már egy év óta csak francia orrút viselnek. No jó, hiszen ő elhordja ezt is, neki - Ilusnak - van belátása, tudja ő, hogy neki sohasem lesz olyan jó dolga, olyan szép holmija, mint a többi leánynak az osztályában; de azért ő se lehet az utolsó, egyszer már ő is kaphat valami szépet, a télikabátja ugy is elég ósdi, átalakított, még a gallérját se lehet felgombolni, azt a vacak régi shawlt kell a nyaka köré csavarni...
Szóval: e szép és kellemes modorban addig duruzsolt Ilus az ő szelíd, finom, korán megtört mamája fülébe, amig szegény bele nem egyezett abba, hogy harmincegyedikén megveszi a cipőt.
Amikor ezt elvben elhatározták, felvetődött a második kérdés: milyen legyen a cipő?
És e pontnál megint győzelmet aratott Ilus ékesszólása, mely éppen csak a fizikaórán szokta cserbehagyni. Vissza