Bocskai István

Előszó

Részlet:
Bocskai Istvánról mind a mai napig nem írtak semmilyen életrajzot sem. Valóban, igaza van Szekfű Gyulának, «a hálás utódok alkotásainak szemléletével megelégedve, elfelejtették az embert tanulmányozni, akinek az alkotásokat köszönhetik.»
Egyéniségének megítélése különben is koronkint, politikai pártonkint, sőt nem egyszer vallásfelekezetenkint változott. Az egykorú erdélyi rendek elkeseredett gyűlölete a váradi kapitány iránt éppen úgy tovább élt az évszázadok alatt, ahogy híveinek, különösen a Tiszahát nemességének a nagyságos fejedelmet körülölelő rajongása. Vissza

Fülszöveg

Ez a munka az első önálló Bocskai-életrajz. Mindezideig összefoglaló mű nem foglalkozott a magyarságnak ezzel az egyik legmerészebb, legszélesebb látókörű, legerélyesebb, legkíméletlenebb, de egyszersmind a legreálisabban látó politikai zsenijével. Az arckép, amelyet a szerző fest róla, lenyűgöző erejű, félelmetesen nagy embert ábrázol. Bocskai István, a későbbi erdélyi fejedelem, Báthory Zsigmond fejedelem oldalán kezdi meg politikai pályafutását. Előbb kisebb udvari tisztségeket visel, majd váradi kapitány lesz s ezzel pályája fordulójához érkezik, ettől kezdve csaknem állandóan ő áll az események középpontjában. Bocskai a következetes politikusok fajtájához tartozik, egyéni céljai mellett mindvégig egy cél megvalósításáért harcol s ez a cél a háromfelé oszlott magyarságnak egy országban, egy király uralma alatt való egyesítése. Új egyensúly-politikát kezdeményez; ennek a politikának az eszköze a török és az osztrák között a magyarság érdekeit védelmező, független és erős erdélyi fejedelemség. Bocskai élete szakadatlan küzdelem a császári udvar, a török, a bizalmatlan rendek, a hitszegő román vajdák ellen. A XVI. század zűrzavaros, veszedelmekkel terhes világát megragadó erővel rajzolja meg a szerző, a Szekfű professzor köré csoportosuló fiatal magyar történész nemzedéknek mind tudása, mind történelmi megelevenítő ereje révén egyik legkimagaslóbb egyénisége. Vissza