Előszó
Részlet a könyvből:
- Fékomadta teringette, - hordja el magát a kotyvalékjával, Klimschné! Ne bántson a vénasszony portékájával! Ki vele! Ugy sem használ ez a holmi semmitsem!
- Ha nem issza meg...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
- Fékomadta teringette, - hordja el magát a kotyvalékjával, Klimschné! Ne bántson a vénasszony portékájával! Ki vele! Ugy sem használ ez a holmi semmitsem!
- Ha nem issza meg a teát, nagyságos úr, akkor nem is használhat, - felelt Klimsch anyó stoikus nyugalommal. Nyugodtan megállt a tálcával; ezen pedig egy nagy csésze volt tele forró teával, amely nem éppen csábítóan illatozott.
- Rosszul leszek, ha csak szagolom is ezt a portékát - folytatta Hohenstein úr.
- Ne tessék hát hozzászagolni, nagyságos úr. Csak tessék gyorsan lenyelni! Ez a tea már sok pemberen segített.
- Ostobaság! Az olyan lötty, amelynek ilyen a szaga, csak még betegebbé teheti az embert. Az átkozott csúz ellen nem használ! . . . Megértette? Semmitsem használ! ... És most ki vele, - marrrrs! . . . Lóri jöjjön, - azonnal!
Klimschné anyó nem tágított és nem ingott meg.
- Lórika a faluba ment a tiszteletesné asszonyhoz és érdeklődik Krusené asszony hogyléte iránt.
Hohenstein úr dühösen, csapott az asztalira.
- Mit szalad az a fruska ilyenkor a faluba, amikor nekem van rá szükségem, mi?
Vissza