Bocsánat

Előszó

Részlet a könyvből:

"Donna Mária Guasco Simonetti egyedül volt. Kecsesen elnyúlt a pamlagon és valósággal elmerült a sokféle selymű és színű lágy párnákba. Olvasott. Egyenletes fény áradt reá a különös alakú, cizellált ezüstlámpából, amely háta mögött állott a magas állványon. A világos, áttetsző selyemből való lámpaernyő opálos árnyalatot kölcsönzött a fénynek. Az olvasó Donna Mária úgy feküdt ott, hogy ennek a szelíd világosságnak enyhe fénye éppen feje búbjára esett, gesztenyebarna hajának sűrű és sötét tömegére, amely szinte természetes vonalait követve, széles és dús fonatba volt fonva. Fehér és rózsás lehelletű arca pedig, éppen úgy mint hosszú pillái alól a könyvre szegezett szeme és mosolygós, de keserűség nélkül is való kicsiny, összeszorított ajka, félhomályban maradt. Ezüstös színű, fénytelen, lágy, elomló selyemből készült, pompás szabású pongyolájának selyme összeolvadt a modern pamlagvánkosok halavány színével, amelyeken Mária, olvasmányába mélyedve, fejét nyugtatta. A könnyed hullámos csipke, amely pongyoláját szegélyezte, mintha a hosszú pamlag fényűző díszítése lett volna. A selyem és a csipke között látható volt lábacskája, amelyen bájos aranyselyem cipellőcske volt. Csöppnyi, csillogó, fantasztikus félcipő, az otthonában élő nő bizarr szeszélye. Mária egyedül volt és olvasott. És csak a könyv lapjainak zizegése - amint könnyed mozdulattal lapozgatott - törte meg a csöndet ebben a kis szalonban." Vissza