Bob pásztor vallomása

Előszó

Részlet a könyvből:
A béreabeliek lelkületével (Csel 17:11) kezdtem el nemrég kutatni a Szentírást, hogy saját magam győződjek meg arról, hogy amit eddig tanítottak nekem, az összhangban van-e az Igével. Nem arról van szó, hogy az eddigi évek során nem tanulmányoztam a Bibliát, de tanítóként és pásztorként úgy éreztem, a feladatok terhe jó mentségül szolgál a rövidebb r út választására. Így inkább az egyházi irodalom köteteit bújtam, és azt gondoltam, hogy ezzel minden rendben, mivel „a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által", „mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?" (Róm 10:17,14)
Végül is, vannak nálam sokkal tehetségesebb egyházi tanítók is, akik vették maguknak a fáradságot, hogy kikutassák a dolgokat, eredményeiket pedig papírra vetették, hogy mi is részesüljünk áldásaikból. Azt feltételeztem, hogy istenfélő vezetőink nem adnák elénk ezeket a tanulmányokat, ha azok nem lennének összhangban a Bibliával. A nyolcvanas években azonban rá kellett eszméljek, hogy igenis meg kell válogatnom, milyen szerzőket használok fel. Ha valaki nem szelektál, az zűrzavarhoz vezet. Választani kellett, mert adventista berkekben már évek óta folyt a vita arról, hogy Jézusnak milyen természete volt, amikor megszületett Máriától. Több teológusunk is ragaszkodott azon állásponthoz, hogy Jézus testtélételekor tökéletes, nem pedig elesett emberi természetet vett magára. Ez azt jelenti, hogy éppen olyan természete volt, mint Ádámnak a bűneset előtt. Vissza