A belső piac joga az Európai Unióban

Előszó

Az Európai Közösség (1993-ig Európai Gazdasági Közösség) központi célja volt a közös piac kialakítása és fenntartása. Bár a közös piac meghatározása nem szerepelt a Közösséget alapító Római Szerződésben (Róma, 1957, a továbbiakban EK-Szerződés), annak 3. cikke jelzi ezen magasszintű nemzetközi gazdasági integrációnak az együttműködési területeit. Eszerint a közös piac középpontjában az áruk, a személyek, a szolgáltatások (együtt a letelepedés szabadságával) és a tőke tagállamok között megvalósuló szabad mozgása áll, (I. az EK-Szerződés 3. cikk (1) bekezdés a) és c) pontját), amely számos más, szorosan vagy lazábban kapcsolódó területtel egészül ki. Ezen alapszabadságok - a "négy szabadság" - megvalósítása kezdettől fogva a Közösség tevékenységének homlokterében állt, és a közösségi célok magvát jelentette, melyek nélkül az egész integráció elvesztené értelmét. E szabadságok jelentőségét jelzi, hogy az Európai Bíróság - gazdasági szabadságjogokként - több ügyben a közösségi jog általános elvei között tartja őket számon (l. pl. 222/86 UNECTEF v. Heylens [1987] ECR 4097, ahol a Bíróság a munkaerő szabad mozgását alapvető szabadságjognak tekinti). A közösségi célok és együttműködési területek többsége vagy ezen alapszabadságok megvalósításából közvetlenül következik (pl. a közös kereskedelempolitika), vagy azok megvalósulását segíti elő (pl. szociálpolitika).
Az Egységes Európai Akta (1986) által tett módosítás, a közös piac keretében megvalósuló sokrétű együttműködésen belül, egy új fogalom, a belső piac fogalma alá sorolta az alapszabadságokat, a következő módon (az EK-Szerződés jelenlegi 14. cikke)... Vissza