Blossza

Fülszöveg

A Blossza első pillantásra könnyen hihető önéletrajzi képregénynek, már-már strip formátumú naplóblognak. A főhős - micsoda meglepetés - maga a szerző, az egyes képsorok pedig az alkotás, illetve posztolás napjának valamelyik apróbb eseményét dolgozzák fel. Azonban ahogy beleolvassuk magunkat, nyilvánvalóvá válik, hogy a tulajdonképpeni főszereplő egyrészt a kisbetűs élet, másrészt pedig, igen, maga a strip. Gergő olyan helyzeteket vázol, amelyek nagy része ha nem is pont így, de a legtöbbünkkel megestek, vagy ha esetleg mégsem, a velük szemben tanúsított magatartás ismerős valahonnan. Ám ha túllépünk azon, hogy a szerzővel együtt elmélázzunk a lustán, maga medrében hömpölygő élet furaságain, vagy hogy modern napjaink közlésformáin edződött szemünkkel mindenképpen valamilyen máshova mutató jelentést próbáljunk felfedezni a Blosszában, még mindig ott van az, amiért ez az egész feltehetőleg ab ovo létrejött, azaz egy kurva jó strip.
Kemenes Iván

Oravecz Gergely 2010-es széljegyzetei, napi rendszerességgel megrajzolt-megírt, naplószerű kommentárjai saját életéhez - bár a képregényműfajban sem előzmény nélküliek, mégis - egy friss szemlélet- és alkotásmódot mutattak fel idehaza. Egyfelől a napi rendszerességű, penzumszerű alkotás belső szükségszerűségnek engedelmeskedő gyakorlata másfelől e kényszerre, illetve az alkotói válságokra (időhiányra, lustaságra, részegségre stb.) is folyamatosan reflektált megfelelő mennyiségű önkritikával és öniróniával. Persze ez utóbbiak elengedhetetlenek egy énelbeszélésben, amilyen a Blossza minden része (sőt Gergő képregényeinek java is) - főleg, ha az egyes szám első személyű verbális és vizuális narratíva olyan szintű személyességgel társul, amely valódi nóvum e műfajban. Szóval jócskán ideje volt már, hogy nyomtatásban is megjelenjen mind a 123 képsor - evoé!
Kabai Lóránt Vissza