Előszó
Kaszap Istvánról már több könyv, bőségesen eleget mondó életrajz, az enyémnél sokkal szebb és értékesebb munkák jelentek meg. hogy miért írok én is ebben a szerény könyvecskémben a szentéletű...
Tovább
Előszó
Kaszap Istvánról már több könyv, bőségesen eleget mondó életrajz, az enyémnél sokkal szebb és értékesebb munkák jelentek meg. hogy miért írok én is ebben a szerény könyvecskémben a szentéletű ifjúról, azt akarom előszómban megmagyarázni. Egy vallomással kezdem. AMikor először hallottam Kaszap István tisztelőinek mozgalmáról, egáyltalában nem kapott meg. Inkább ellenszenves volt nekem az egész: miért akarnak szentet csinálni egy jó fiúból, aki semmi különöset sem csinált, fiatalon meghalt? Hiszen sok hasonló élet van. Annyira ellene voltam, hogy nem is akartam elolvasni életrajzát. És amikor valaki rám erőszakolta, egy este azzal vettem a kezembe a könyvet, jó, elolvasom, de csak azért, hogy megmondhassam, mennnyire nem hat rám az egész és mi kifogásolni valót találok benne. De máskép történt! Azon éjjel nem aludtam, mert nem tudtam letenni a könyvet, egy éjtszakán át kiolvastam. És utána teljesen megváltozott a felfogásom, azzal tettem le a könyvet:
- Valóban, Isten választottja volt!
Ezzel léptem Kaszap István tisztelői közé, bár még nem lelkesedtem annyira érte, hogy írni akartam volna róla. De akkor csak látom, hogy itt "A Szív" ujság szerkesztőségében, ahol dolgozom, tömegesen jönnek a levelek és érdeklődnek Kaszap István ügyében. Ereklyét kérnek, könyvet kérnek, imameghallgatást jelentenek, átutazó emberek jönnek-mennek, akik a fehérvári egyszerű sírhoz mennek és attól jönnek. És ami a legfeltűnőbb, hogy a legkülönfélébb emberek. Öregek és kisgyermekek, fiatalasszonyok, lányok, ifjak, férfiak.
Vissza