Szibéria melege/A repülőszázad

Fülszöveg

A repülőszázad
A nyolcvanhárom éves szerző, az egykori cattarói matróz, a Tanácsköztársaság vöröstengerésze, olyan elragadó természetességgel, fiatalabbakat megszégyenítő frisseséggel idézi fel, s írja meg az 1918-19-es forradalmak katona-hétköznapjait, mintha csak tengapvolt eseményeket beszélne el. Az olvasó szinte kiesik az időből, és ott találja magát azoknak a napoknak a forgatagában. Péczely nem nagy eseményeket, nem nagy kalandokat mond el, s mi sem áll tőle távolabb, hogy akár önmagát (a könyvbeli Pécsi Zoltán személyében), akár elvtársait hőssé, hősökké magasztosítsa - ám éppen elbeszélésének "alulnézeti" jellege teszi ezeknek az embereknek a tetteit nem mindennaposakká, az ábrázolt eseményeket pedig markánsokká, kitörölhetetlen történelmi napokká.
Szibéria melege
A szerző írja könyvéről:
"Szikszai Kálmánt a jászapáti tanyavilágból szólította fegyverbe a cs. és kir. parancs. Hét évig volt távol, akár a mesék hősei, bár ő sohasem érezte hősnek magát. Talán akkor nem is tudta, hogy világtörténelmi események részese, sodródott Szibéria regényhőse a waterlooi csatamezőn. Jó négy évtizeddel később azonban mégis úgy érezte, el kell mondania, amit átélt.
Húsz éve ismerkedtem meg Szikszai Kálmán és társai szibériai odisszeájával, és a csapongó, nyers elbeszélésekben is megragadott a messzire szakadt jászok egyszerű, természetes embersége. Az ő történeteiből építettem föl ezt a regényt. A módszer olyan lehetett, amilyennek Móricz írta. A boldog embert..." Vissza