Összeláncolva (dedikált példány)

Fülszöveg

Lakásproblémákkal küszködő, albérletben tengődő fiatal házaspárokról, a körülményeknek kiszolgáltatott, védtelen öregekről, kallódó, kellő önbizalommal nem rendelkező, a magánnyal és tehetetlenségükkel viaskodó értelmiségiekről, általában korosztálya, a mai harmincévesek gondjairól, egy vidéki szerkesztőség kívülről nézve kicsinyes, de belülről a nevetségesség ellenére is szorongató ügyeiről, vagy éppen egy tisztítóba leadott öltöny feltételezett vérfoltjából kerekedő, már-már szürrealista bonyodalomról, egy ártatlan beugratás tragikomikus következményeiről szólnak Bistey írásai humanista elkötelezettséggel, mértéktartóan, közérthetően és érzékletesen.
Bistey András tudatosan kapcsolódik a magyar próza realista hagyományaihoz. Sokat köszönhet Hemingway lecsupaszított, lényegre törő írásművészetének is. Kötetének mégis azok a legsikerültebb darabjai, melyekben a vállalt szemléleti megközelítésmódot, az eltanult fogásokat szívós következetességgel, kellő gondolati megalapozottsággal továbbfejleszti, s ezzel egy áttételesebb, mélyebb és összetettebb ábrázolásmód felé tör utat magának.
1942-ben születtem Diósgyőrben, gyermekkorom emlékei azonban Jászapátihoz, a Jászsághoz, az Alföldhöz kötnek. Ha elhagyom az Alföldet, egy kicsit ma is úgy érzem magam, mint aki külföldön jár.
Írok, amióta ismerem a betűket, de nagyon sokáig egyformán vonzott a tudomány és az irodalom, öt éve döntöttem véglegesen az irodalom mellett.
A Szegedi Tudományegyetemen diplomát szereztem magyar-olasz szakon, megírtam és megvédtem doktori disszertációmat, maradandó emlékű hónapokat töltöttem Olaszországban, házasságot kötöttem.
Most Szolnokon élek, újságíró vagyok. Ritkán születő novelláimat budapesti és alföldi folyóiratok közlik, főleg a Forrás és az Alföld. Kötetemet kilenc év terméséből válogattam, a novellák fele azonban az utóbbi két évben született. Aki felületesen ismer, azt mondja: megállapodtam. Én azonban tudom, hogy valójában csak most kezdődik, ami a legfontosabb az életemben. Vissza