Bírósági határozatok 1965. január-december

Előszó

Részlet a könyvből:
POLGÁRI KOLLÉGIUM
865. szám.
a) A bányakártalanítási eljárás során az államigazgatási hatóság az 1960. évi III. törvény 44. §-a értelmében mind a bányakár megállapítása, mind pedig a károsultnak járó kártalanítás felől érdemben határoz. Ha a jogerős államigazgatási határozatot az azt sérelmesnek tartó fél keresettel támadja meg, a bíróság a kártalanítás módját - az 1960. évi III. törvény 43. §- ában, valamint a 9/1961. (III. 30.) Korm. sz. rendelet 69-73. §-aiban foglalt rendelkezések alkalmazásával - az államigazgatási határozatban megállapított módtól eltérően is meghatározhatja.
b) Az államigazgatási eljárásban biztosított jogorvoslati lehetőségek kimerítése nem előfeltétele annak, hogy a jogerős államigazgatási határozatot sérelmesnek tartó fél a bírósághoz forduljon.
a) Az 1960. évi III. törvény (a továbbiakban: Bt.) 44. §-a értelmében a bányakár megállapítása, valamint az ennek fejében járó kártalanítás felől - megegyezés hiányában - a járási, járási jogú városi, fővárosi (városi) kerületi tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya a kisajátítási jogszabályok megfelelő alkalmazásával határoz; a határozattal meg nem elégedő ügyfél a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a bírósághoz fordulhat.
A gyakorlatban bizonytalanság észlelhető a tekintetben, hogy az említett rendelkezésnek mi a helyes értelme: az államigazgatási hatóság a kártalanítás felől érdemben határoz-e, vagy pedig csak egyezség létrehozását kísérli meg a bányavállalat és a károsult között. A bizonytalanságot az okozza, hogy a Bt. 44.§-a a kisajátítási jogszabályokra utal, márpedig e jogszabályok szerint az államigazgatási hatóság a kisajátítási eljárás során csak egyeztetést végez.
A Bt. sajátos módon rendezi a bányakárok megtérítését. A 42. § (3) bekezdése határozottan úgy rendelkezik, hogy a bányakárokat az ebben a törvényben foglalt rendelkezések szerint kell megtéríteni. A kártalanítási eljárás tekintetében tehát a Bt-ben foglalt rendelkezések jönnek elsősorban figyelembe.
Márpedig a Bt. 44. §-ában foglalt rendelkezésből kétségtelenül megállapíthatóan a törvényhozó azt tette az államigazgatási hatóság feladatává, hogy mind a bányakár megállapítása, mind pedig a károsultnak járó kártalanítás tekintetében határozatot hozzon. Az államigazgatási hatóságnak tehát érdemben kell a kártalanítás kérdésében döntenie, eljárása nem szorítkozhat egyezség létrehozásának a megkísérlésére. A törvénynek az a rendelkezése, hogy az államigazgatási hatóság az említett kérdésekben a kisajátítási jogszabályok megfelelő alkalmazásával határoz, csak azt jelenti, hogy az államigazgatási hatóságnak a határozatát a kisajátítási jogszabályok megfelelő alkalmazásával kell meghoznia. Nem értelmezhető azonban a szóban forgó rendelkezés úgy, hogy az államigazgatási hatóságnak nem kell határozatot hoznia a kártalanítás kérdésében. Vissza