Birodalom és becsület

Előszó

Amikor 1935 és 1938 között felépítették az Edifico Libertadort, hogy helyet adjon az argentin hadsereg, az „Ejército Argentino" főparancsnokságának, a húszemeletes épület volt Argentína valaha épített legmagasabb épülete. Az építkezés Augustín Justo elnök, nyugalmazott tábornok megbízásából kezdődött, aki hadügyminiszter volt, mielőtt átköltözött a Casa Rosadába, az amerikai Fehér Ház argentin, rózsaszín megfelelőjébe.
Justo lényegében annyit mondott az építésznek, Carlos Pibernatnak, hogy „csinálja meg rendesen" - amit Pibernat úgy értelmezett, hogy a költségek nem számítanak. Argentína gazdag ország volt; a világ legnagyobb aranytartalékával rendelkezett és előszeretettel gondolt magára világhatalomként.
Az argentinokat önelégült büszkeség töltötte el, amikor azt a szólást hallották, hogy „olyan gazdag, mint egy argentin".
Ez az érzés nem volt új keletű. Például amikor a századfordulón Argentína úgy döntött, hogy új operaházra van szüksége, a kormány lényegében azt az utasítást adta az építésznek, hogy Jegyen nagyobb, jobb és pompásabb, mint a párizsi opera, a bécsi opera, vagy bármelyik másik opera a világon".
Amikor a Casa Rosadától keletre eső tizennyolc acre-s telken felépítették az Edifico Libertadort, az elkészült épületet mai szóval csúcstechnológiájúnak neveznénk. Siemens gyártmányú expresszliftek jártak benne, a kommunikációs rendszerét pedig a Siemens és más német vállalatok szerelték be a német hadsereg legszigorúbb elvárásai szerint. Vissza

Fülszöveg

1945 októbere: a németek és a japánok letették a fegyvert, de Cletus Frade és az OSS többi ügynöke számára mégsem jött el a csomagolás és hazatérés ideje - sokkal jelentősebb dolgokkal kell foglalkozniuk.
Ezek közül az egyik legfontosabb a forrásaik, különösen az emberi források megóvása. A háború utolsó hónapjaiban az Egyesült Államok különleges megállapodást kötött a német hírszerzés Szovjetunióval foglalkozó részlegének a vezetőjével: a felbecsülhetetlen értékű hírszerzési anyagokért - különösen az amerikai atombombaprogramba beépült szovjet kémek nevéért - cserébe a részleg embereit és családjukat biztonságba helyezik Argentínában. Ha a titkos megállapodás napvilágra jutna, elszabadulna a pokol, és az Egyesült Államok elveszítené legfontosabb forrásainak és titkainak legértékesebb részét.
Közben Argentínában a felszínre bukkan egy német tengeralattjáró, és a kapitánya megadja magát a legénységgel együtt. Németországban, az amerikai megszállási zónában a katonai hírszerzés egyik fiatal ügynöke talán túl nagy lelkesedéssel teljesíti a rábízott szokatlan feladatot. A két esemény következményei nem csak Frade-et és társait érintik, hanem mindent, amiért harcolnak.
A dolgok kezdenek nagyon bonyolulttá válni.
A Birodalom és becsület megőrzi és tovább viszi mindazt, amit Griffinről a rajongói várnak, és a világ egyik legjobb mesélője újabb, fordulatokban gazdag történettel lepi meg olvasóit. Vissza