Előszó
Jóval az új tanterv megjelenése előtt sikerrel tanítottam a reám bizott osztályban, illetve osztályokban a kézimunkát. Bő alkalmam volt megfigyelni a tanulókat munkájokban, ellesni fogásaikat, megjegyezni elnevezéseiket. Tapasztalataimat most rendeztem, egyszerű, keresetlen szavakkal oly kézikönyvet igyekeztem kiadni, mely biztos útmutatóúl szolgáljon a kézügyesség tömeges oktatása terén.
Az iskola az öröm, a szórakozás helye, hova a természeti jelenségeket, az életet be kell ültetni. Ha a tanulók már kezdetben bizonyos kézügyességgel bírnak, a beszéd- és értelemgyakorlatok körében megszerezzük nekik azt az örömet, hogy cseresznyét alakítsanak, majd hogy ezt lerajzolják. Egy olvasási órán pedig, mert jól foglalkoztak, mert éppen madárról volt szó, jutalmazásúl egy kis erkölcsnemesítő mese kiséretében nem formálhatunk-e madárfészket? Földrajzi órán nem készíthetünk-e egy általános, majd a helység domborművét? A kézimunka, a természeti jelenség és egyes tantárgyak között szoros kapocs van, hivatott nevelőnek ezt keresnie kell és ha megtalálja, az iskolában élet lesz, a munka élete. A tanító ereszkedjék le a gyermek világába, maga is dolgozzék, közös munka, közös érzés és gondolat a célhoz mind közelebb hoznak bennünket.
A kézügyesítő foglalkozás, mint említettem, a beszéd- és értelemgyakorlattal, majd az olvasás- és rajzolással áll szoros kapcsolatban, - továbbá a vidék speciális viszonya másként és másként kívánja a jellemző kidomborítást, miért is leckeminták helyett csakis az alakítási eljárásokat írtam le. Az alkalmazás módját a tanítóra bízom, ő maga öntsön belé életet, ő maga, saját szavaival mutassa be az alakokat jellemző tulajdonságokat, - természetesen, megelőzőleg tanulmányozza, gyakorolja azoknak helyes kiviteleit, aztán saját módszerével, lelki erejének teljességével dolgozza föl, több érékkel bir ez holmi sablonok, lélekölő eljárásoknál.
Az új tantervben előírtakat szem előtt tartva, könyvem első részében a papirhajtogatásokat tárgyalom, másodikban a fűzést. Mindkét rész arányosan lesz elosztva az I. és II. oszt. között. A kivágások és az agyagmunkák az I., II. és III. osztályokra szólnak. Bőven vettem itt föl tárgyakat az életből, közvetlen környezetünkből, hogy annál nagyobb tér kinálkozzék az közismeret terjesztésére, a szemlélet és emlékezet, a megfigyelés fejlesztésére, gyakorlására.
Vissza