A Molitor-ház I-III.

Előszó

Részlet a könyvből:
Molitor Árpád abbahagyta a beszélgetést, kiegyenesedett a billiárd-asztal mellett, dákóját lecsúsztatta a szőnyegre, szegletes ősz fejét magasra emelte és nyomatékos és rejtelmes hangon igy szólt:
- Ugy látom, mégis Antal fog nyerni.
Évek óta játszott egyedül egy karambol-partiét. A játék azonban az ő állitása szerint elkeseredett mérkőzés volt két fél között, akikről csak annyit lehetett tudni, hogy az egyiket Antalnak hivják, a másikat Olivérnek. Antalról és Olivérről való minden egyéb közlése egészen elmosódó és homályos volt. Néha ugy tetszett, hogy az egészet tréfának tekinti, máskor azonban ugy viselkedett, mintha Antal és Olivér láthatatlanul valóban maga játszaná az évek óta tartó játékot. Ha valaki kérdést tett Antalra vagy Olivérre nézve, akkor mértéktelen dühbe jött.
Most ismét felemelte a dákót és játszani kezdett. Az Olivér mai balszerencséje még néhány aggodalmas fejcsóválásra birta, egyébként azonban folytatta az előbb abbahagyott beszélgetést.
Ilyenkor este, vacsora előtt, amikor az egész család összegyűlt a hallban, mindig a háborúról volt szó, mert Molitor Árpád ilyenkor az aznapi vezérkari jelentéseket kommentálta és a jövő eshetőségeit tárgyalta. A vezérkari jelentések ekkor - 1918 tavaszán - mindig jó hireket hoztak és Molitor Árpád haragos fantáziával duskált a jövő nagyszerü győzelmi lehetőségeiben. Vissza