Vénusz légycsapója

Fülszöveg

Túl a "krisztusi koron", 1986-ban jelent meg a Térérzés, Bíró József első kötete, a Vénusz légycsapója a kiadás időrendjében a második. A kritika a neoavantgárd irányzathoz sorolja. Sokoldalú, invenciózus alkotó, arra törekszik, hogy túllépjen a művészeti ágak hagyományos felosztásán. Vannak "tisztán" képzőművészeti és "tisztán" szöveges verses művei, de legjellemzőbb rá e kétféle műfaj kombinálása, a vizuális és a nyelvi jelek összekapcsolása. Olvasni is, nézni is kell munkáit, melyeket egyebek között a kényes műgond, a kidolgozás finomsága különböztet meg a kísérletező költészet divatszerű termékeitől.
Köteteinek másik értéke a konstruktivitás, amelynek csak egyik jele a számozott ciklusok tömbszerűsége és tudatos elrendezése. A számmisztikára utaló matematikai arányosság nála nemcsak külső forma. Egzisztenciális jelentősége abban sejthető - akárcsak a míves kidolgozásénak -, hogy egy zaklatott, háborgó, válságokkal küszködő rendet akar teremteni önmagában és (József Attila-i szóval) "ott kívül", ahol a magyarázat keresendő. Befelé is, kifelé is irányul tekintete, önvizsgálat és társadalomkritika szerves egységet alkot szemléletében. Az idézetek, mottók, dedikációk a magánytól szorongó emberek kapcsolatteremtési vágyát tükrözik, és meghitt párbeszédjelleget adnak verseinek, akár az egyetértés, akár a polémia jegyében. Irodalmi-művészeti kötődéseiben elfogulatlan, kortársaihoz, az idősebbekhez és a fiatalokhoz egyforma nyitottsággal fordul, kiváltképpen rokonszenves kelet-közép-európai kultúra iránti elkötelezettsége. Vissza