Előszó
A közigazgatásilag Pécshez tartozó Vasas település múltja elválaszthatatlanul összefonódik a szénbányászat történetével. 1993 szeptemberében - kétszázötven évvel a bányászat kezdete után - befejeződött a széntermelés, és ezzel lezárult a hajdani falu történetének egy hosszú, meghatározó korszaka.
Az új évezred új kihívással köszönt be a vasasiak életébe: a településnek a bányászat nélkül kell megfogalmaznia önmagát. Az egyéneknek külön-külön és az itt élők közösségének együttesen. A múlt lezárása, a megőrzendő értékek egybegyűjtése fontos része az új útkeresésnek.
A kötet, amelyet a tisztelt Olvasó a kezében tart, nem szakkönyv és nem is szépirodalmi alkotás. Elsősorban azért íródott, hogy a bányászélet emlékeit felidézve emléket állítson a múltnak, és felmutassa azokat az értékeket, amelyek nem évülnek el, amelyekre építkezni lehet az új jövő alapjainak lerakásakor. Azt kívánja bemutatni, hogy a vasasi emberek - üzemvezetőtől a csilléslányig, bányásztól a pedagógusig - hogyan látták, hogyan élték meg a vasasi bányászéveket. Bátorságról, kitartásról, humorról, szakmaszeretetről vallanak azok, akik még élő tanúi, hiteles ismerői a bányászatnak. Ők idézik fel emlékeiket, hogy személyes élményeik mozaikjait összeillesztve mások emlékeivel, teljes képet rajzolhassunk a vasasi bányászéletről.
Az emlékezéseknél a megszólaló személyének és az emlékezés tárgyának megismerését egyenlő értékűnek és jelentőségűnek tartottuk. A szerkesztők ezért sem kívántak - lehetőség szerint - a visszaemlékező sorokon módosítani, korrigálni, sem stilisztikai, sem terjedelmi okokból. Még akkor sem, ha saját ismereteik nem mindenben egyeztek az emlékezőkével. Csak az egyértelmű tévedések esetén (pl. névelírás, stb.) változtattak a szövegen. Ennek következtében szerepelnek az emlékezésekben olyan részletek is, amelyeket a szakirodalom vagy a közfelfogás másként ismer (pl. csertetői csendőrsortűz). Az olvasóra és az utókorra bízzuk annak eldöntését, hogy a visszaemlékezőnek vagy a közfelfogásnak van-e igaza.
A szerkesztők megkísérelték a visszaemlékezéseket történeti keretek közé illeszteni, elhelyezni az adott kor általános bányászati képébe. Ez természetesen csak részben sikerülhetett, hisz az egyes írások nagyon eltérő időszakokat öleltek fel és több korszakot is érintettek. A bányászati, elsősorban mecseki, helyzettel kapcsolatos ismereteket korszakonként a fejezetek elején foglaltuk össze. Ezek a szövegrészek döntően szakirodalmi források alapján készültek. Ez vonatkozik a vasasi bányaüzem néhány fontos adatát tartalmazó Függelékre is.
Vissza