Bevezetés a nemzetközi politikai viszonyok tanulmányozásába

Szerző

Lektor

Budapest

'Bíró Gáspár: Bevezetés a nemzetközi politikai viszonyok tanulmányozásába ' összes példány

Kiadó:	Teleki László Alapítvány
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1998
Kötés típusa:	Fűzött kemény papírkötés
Oldalszám:	321 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	24 cm x 17 cm
ISBN:	963-04-9800-98-7
Megjegyzés:	Angol nyelvű tartalomjegyzékkel.

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

E kötet azoknak a kérdéseknek az átfogó tárgyalására tesz kísérletet, amelyek a nemzetközi viszonyokról a szakirodalomban, a politikai publicisztikában, a nemzetközi szervezetekben és az egyes államokban a kilencvenes években folyó viták során visszatérően felmerültek. A következőkben idézett szerzők többsége jelenleg arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem lehet a nemzetközi viszonyok egységes elméletét megalkotni. A nemzetközi viszonyok különböző elméletei eredetileg angolszász nyelvterületen jelentek meg és váltak akadémiai körökben is elfogadott tudományos diszciplínává. A viták ellenére közös vonásuk, hogy megközelítésükre a nagyhatalmi szemléletmód tartósan rányomta a bélyegét. A kontinentális Európában hosszú ideig nem ismerték el a nemzetközi viszonyok elméletének tudományos létjogosultságát - hacsak nem számítjuk ide az ún. békekutatásokat. A pozitivizmus jegyében a nemzetközi viszonyok történetének, lényegében a diplomáciatörténetnek, valamint a nemzetközi intézmények és szervezetek struktúrájának kutatására helyezték a hangsúlyt. A nagy kivétel Raymond Aron szociológiai és történeti megalapozottságú munkássága, amely kifejezetten a politikai gyakorlatra összpontosít. A nyolcvanas évek végén jelentkező új iskolák útkeresése, különösen a francia elméleti írók munkássága számunkra fontos üzenetet hordoz. Szerintük a nemzetközi viszonyok olyan tanulmányozásának (grille de lecture) van értelme, amely az államközi kapcsolatok logikáján és intézményein, vagyis az erősebbek szempontjain túl a nemzetközi egyéb vonatkozásaival is számot vet, s van mondanivalója a gyengébb számára is.
E tekintetben az egyik legfontosabb, a kötet tagolását is meghatározó gondolat a politikai, a jogi és az erkölcsi szférák egymáshoz mért viszonylagos önállóságának a tétele a nemzetközi viszonyokban, a politikai primátusának az érvényesülésével. Természetesen az még önmagában nem újdonság, hogy az államközi kapcsolatok, hasonlóan az emberi kapcsolatokhoz az erősebb és a gyengébb viszonyán keresztül is értelmezhetők. Az viszont nézetünk szerint a kilencvenes évek második felében vált érdekessé, hogy a politikai dimenziójában hova vezet az, ha a különböző szervezeti vagy geostratégiai hierarchiákban az erősebb, illetve a gyengébb szereplők pozíciói egyre gyorsabb ritmusban változnak. Ráadásul e változás általános iránya - legalábbis egyelőre - a korábbi erősebbek lecsúszása, pozícióvesztése, amelyet a gyengébbek helyzetének folyamatos és drámai romlása kísér. Olyan államok, amelyek korábban regionális hatalomnak számítottak, rövid idő alatt politikai, társadalmi és gazdasági válságba jutottak, s nem kevés állam bukott meg. Számos nem állami szereplő viszont, a médiának és az információáramlás növekvő sebességének köszönhetően, egyre fontosabb szerepet játszik nemcsak a helyi vagy regionális viszonyokban, hanem divatos kifejezéssel élve, globálisan is. A kilencvenes években a nemzetközi politika mint néhány, általában öt vagy hat állam ellenőrzése alatt álló színtér, jelentős átalakuláson ment keresztül. Egyre több nem állami szereplő jelent meg a nemzetközi viszonyokban, egyesek igényt tartanak a politikai szereplői státusra, s ezt oly módon teszik, hogy az a kormányok számára komoly kihívást jelent. Vissza

Fülszöveg

A szerző két célt tűzött ki a könyv megírásakor. Egyrészt számba veszi a 20. század kilencvenes éveiben a nemzetközi viszonyokkal foglalkozó szakirodalomban, valamint a különböző nemzetközi fórumokon felmerült legfontosabb kérdéseket, így például a nem kormányzati szereplők helyét és funkcióit vagy a nemzetközi normák fejlődését. Másrészt néhány kulcsfogalom - a "nemzetközi", a "politikai", az "erősebb" és "gyengébb", a hatalmi egyensúly, a beavatkozáshoz való jog, a humanitárius intervenció vagy a nemzetközi társadalmi szerződés - jelentését vizsgálja a hidegháborút követő változások függvényében.

Tartalom

Előszó 5
Témakörök 7
1. A NEMZETKÖZI JOG, A NEMZETKÖZI POLITIKA ÉS A NEMZETKÖZI VISZONYOK ELMÉLETE
1.1. A paradigmák a nemzetközi viszonyok tanulmányozásában 9
1.1.1. Az empirikus megközelítés 9
1.1.2. A jövőbe látás 12
1.1.3. Prognosztika, rizikóanalízis, a nemzetközi kapcsolatok tervezése 13
1.1.4. A látszat a nemzetközi politikai viszonyokban 15
1.1.5. A paradigmák a nemzetközi viszonyokban 16
1.2. Azonosságok és különbségek e diszciplínák között, tárgyukat és módszereiket illetően 19
1.2.1. A nemzetközi jog elmélete 19
1.2.2. A nemzetközi viszonyok elméletei 21
1.2.3. A nemzetközi politika elméletei 23
1.2.4. Hasonlóságok 25
1.2.5. Különbségek 26
1.3. A nemzetközi politikai viszonyokat meghatározó szereplők kérdése 28
1.3.1. A meghatározó szereplők kérdésének felvetése 28
1.3.2. A káosz fogalma a nemzetközi viszonyokban 30
1.3.3. Az anarchia 32
1.3.4. Az esetlegesség 33
1.4. Nemzetközi stratégiai kérdések 34
1.4.1. A nemzetközi politika és a stratégia 35
1.4.2. Világstratégia vagy világstratégiák? 36
1.4.3. Védelmi politikák és biztonságpolitika 38
1.4.4. Kormányközi stratégiai viszonyok és intézmények 39
1.4.5. A polemológia 41
1.5. Demokrácia és önrendelkezés 43
1.5.1. Demokrácia és önrendelkezés a kilencvenes években 43
1.5.2. Globalizáció és fragmentáció 45
1.5.3. A önrendelkezési elv szerepe a nemzetközi viszonyok alakulásában 47
1.5.4. Demokrácia és önrendelkezés mint morális kérdések 48
1.5.5. Globális etika? 49
2. A „NEMZETKÖZI" FOGALMA NAPJAINKBAN
2.1. A nemzeti és a nemzetközi eredeti jelentései 54
2.1.1. A nemzeti 54
2.1.2. A nemzetközi 55
2.1.3. A nemzet, az állam és az államközi 55
2.1.4. A nemzetállam és a nemzeti állam a nemzetközi politikában 1989 előtt 57
2.1.5. A nemzeti állam a kilencvenes években 59
2.2. Miért nemzetközi közösség, s nem emberiség vagy egyszerűen: világ? 61
2.2.1. A „világ" 61
2.2.2. Az emberiség 62
2.2.3. A nemzetközi társadalom 62
2.2.4. Közösségek közössége? 64
2.2.5. A nemzetközi közösség 66
2.3. Nemzetközi és nemzetek feletti 67
2.3.1. A nemzetek feletti fogalma általában 67
2.3.2. A nemzetek feletti elméleti megközelítései 68
2.3.3. A nemzetek feletti szociológiája 70
2.4. A nemzetközi napjainkban: az állami szuverenitáson „túli" 71
2.4.1. A szuverenitás 71
2.4.2. Az autonómia fogalma a nemzetközi viszonyokban 73
2.4.3. Az államok egymásra utaltsága a kilencvenes években 73
2.4.4. Az „államközi" bekebelezése a „nemzetközi" által 75
2.4.5. A „nemzetközi" fogalma napjainkban 76
3. A „POLITIKAI" FOGALMA A NEMZETKÖZI VISZONYOKBAN
3.1. A „politikai" négy értelmezése 81
3.1.1. Amit a politikai osztály tagjai tesznek 82
3.1.2. A „barát" megszólításának képessége és az „ellenség" felismerése 83
3.1.3. A kollektív önaffirmáció 85
3.1.4. A szabadság köreinek kiterjesztéséről folytatott viták 85
3.1.5. A „politikai" a kilencvenes években 86
3.2. Erősebb és gyengébb a nemzetközi viszonyokban 88
3.2.1. A „leadership" kérdése a kilencvenes években 88
3.2.2. Az „erősség" kritériumai 90
3.2.3. A befolyás és a nemzetközi nyomásgyakorlás 91
3.2.4. A befolyási övezetek 92
3.2.5. Az erősebb és a gyengébb helyzetének viszonylagossága 93
3.3. A szövetség és a paktum a nemzetközi politikai gyakorlatban 95
3.3.1. A szövetség 95
3.3.2. A paktum 97
3.3.3. A szövetségek és a paktumok ideiglenessége 98
3.3.4. A klientúra 99
3.3.5. A formális és a tényleges alávetettség 99
3.4. Van-e legitimitása a nemzetközi „politikai" cselekvésnek? 101
3.4.1. Legitimitás az államban 101
3.4.2. Legitimitáselvek a nemzetközi politikában a 20. században: a civilizatórikus misszió 103
3.4.3. Legitimitáselvek: a függetlenség 105
3.4.4. Legitimitáselvek: a béke fenntartása 105
3.4.5. A nemzetközi politikai legitimitás hordozója 106
4. A POLITIKAI PRIMÁTUSÁNAK KÉRDÉSE A NEMZETKÖZI VISZONYOKBAN
4.1. Belpolitika és külpolitika a nemzetállamban 111
4.1.1. A klasszikus külpolitika 111
4.1.2. Külpolitika és diplomácia 112
4.1.3. Külpolitika és nyilvánosság 114
4.1.4. Nemzetközi politika: külpolitikák összege? 115
4.1.5. Van-e autonóm nemzetközi politika? 116
4.2. A nemzetközi elítélés 118
4.2.1. A nemzetközi „elítélés" fogalma 118
4.2.2. Az elítélés mechanizmusai 120
4.2.3. Az elítélés csoportképző szerepe a kilencvenes években 121
4.2.4. Elítélés és ellenségkép 122
4.2.5. A páriaállam és a „rogue state" 123
4.3. A legitim erőszak a nemzetközi viszonyokban 125
4.3.1. Erőszak jó célokért 125
4.3.2. Erőszak helyes célokért 126
4.3.3. Erőszak megmentésükért 128
4.3.4. A beavatkozás joga 129
4.3.5. A szomáliai nemzetközi beavatkozás 130
4.4. Erőszak „megmentésünk" érdekében 132
4.4.1. Az önvédelem joga a nemzetközi viszonyokban 132
4.4.2. A nukleáris önvédelem és az első csapás 133
4.4.3. Az agresszió mint önvédelem 134
4.4.4. A terrorizmus a gyengébb fegyvere? 135
4.4.5. A kulturális önvédelem 136
4.5. Gazdaság és politika a nemzetközi viszonyokban 138
4.5.1. A politika primátusa a nemzetállamban 138
4.5.2. Az infrastruktúra a nemzetközi viszonyokban 140
4.5.3. Szegények és gazdagok a nemzetközi viszonyokban 140
4.5.4. A gazdasági hatalom a nemzetközi viszonyokban 141
4.5.5. A politikai primátusa a nemzetközi viszonyokban 143
5. A POLITIKAI PRIMÁTUSA: LÉTEZIK POLITIKAI FEJLŐDÉS?
5.1. A konfrontáció bipoláris redukciója a nemzetközi viszonyokban 1945 után 148
5.1.1. A vagy-vagy logikája a nemzetközi viszonyokban 148
5.1.2. Demokrácia és totalitarizmus a hidegháború alatt 149
5.1.3. Valóban létezett a bipoláris világ? 151
5.1.4. A szuperhatalom fogalma 152
5.1.5. A kiegyenlítés logikája a nemzetközi viszonyokban 153
5.2. A totális konfrontáció 155
5.2.1. A nemzetközi politika és a konfrontáció fogalma 155
5.2.2. Mindenki harca mindenki ellen 156
5.2.3. A hatalmi egyensúly 157
5.2.4. A vagy-vagy megfordítása: is-is 160
5.2.5. A civilizáció elpusztítása 161
5.3. A multipoláris világrend 163
5.3.1. A multipolaritás fogalma 163
5.3.2. A hierarchia a nemzetközi viszonyokban 164
5.3.3. Hierarchiák hierarchiája? 166
5.3.4. Az egyenlőség elve az európai nemzetközi intézményekben 168
5.3.5. Maastricht tanulsága 169
5.4. Demokráciák és világdemokrácia 170
5.4.1. A szabad világ a hidegháború korszakában 170
5.4.2. A demokrácia mint univerzális modell? 171
5.4.3. A demokratikus technikák a nemzetközi viszonyokban 173
5.4.4. A háború és a demokráciák 175
5.4.5. Világdemokrácia egyenlő demokráciák összessége? 176
5.5. A világdemokrácia eszméje 177
5.5.1. A világdemokrácia eszméje mint a politikai primátusa a nemzetközi viszonyokban 177
5.5.2. Demokrácia és népszuverenitás a nemzetközi viszonyokban 179
5.5.3. Az önrendelkezési elv mint a demokratikus nemzetközi viszonyok alapelve 179
5.5.4. A nemzetállam válsága? 180
5.5.5. Létezik univerzális politikai fejlődés? 180
6. A NEMZETKÖZI POLITIKAI VISZONYOK SZEREPLŐI I.
6.1. Miért „szereplők", és nem alanyok, tényezők vagy alakítók? 188
6.1.1. Kormányzók és kormányzottak a nemzetközi viszonyokban 188
6.1.2. Döntéshozók és végrehajtók a nemzetközi viszonyokban 190
6.1.3. A privilégiumok a nemzetközi viszonyokban 191
6.1.4. A státus változás ritmusa a kilencvenes években 192
6.1.5. A nemzetközi politikai viszonyok szereplőjének fogalma 193
6.2. A mennyiségi elem viszonylagossága a nemzetközi viszonyokban a kilencvenes években 194
6.2.1. A terület 194
6.2.2. A népességi mutatók 196
6.2.3. A belső erőforrások 197
6.2.4. A haditechnika 198
6.2.5. A gazdasági potenciál 199
6.3. Mitől válik számon tartottá egy szereplő? 201
6.3.1. A számon tartott szereplő fogalma 201
6.3.2. Léteznek előzetes kritériumok? 203
6.3.3. A váratlan helyzetek 204
6.3.4. Az önmeghatározás és a számontartás 205
6.3.5. Az egyetemesség 206
6.4. Az önmeghatározás funkciója és a fontosság kérdése 207
6.4.1. A nyilvánosság 207
6.4.2. A szabatosság 208
6.4.3. A politikai program 210
6.4.4. A tömegbefolyás 211
6.4.5. Az ismétlés kérdése 212
7. A NEMZETKÖZI POLITIKAI VISZONYOK SZEREPLŐI II.
7.1. Formálisan konstituált szereplők 216
7.1.1. A nemzetközi elismerés 216
7.1.2. Államalakítás a nemzetközi viszonyokban 218
7.1.3. Az államok elismerése a kilencvenes években 219
7.1.4. A nem kormányzati szereplők elismerése 220
7.1.5. Az intézményesülés a nemzetközi viszonyokban 222
7.2. Informális szereplők 223
7.2.1. Az egyén mint a nemzetközi viszonyok szereplője 224
7.2.2. Csoportok mint a nemzetközi viszonyok szereplői 225
7.2.3. Tisztán politikai célokat követő csoportok 227
7.2.4. A saját normákat követő csoportok 228
7.2.5. Regisztrált tagsággal rendelkező csoportok 230
7.3. Nemzetközi szervezetek 232
7.3.1. A nemzetközi szervezetek elmélete 232
7.3.2. A nemzetközi szervezetek tipológiája 234
7.3.3. A nemzetközi szervezetek helye a nemzetközi politikai viszonyokban 235
7.3.4. A nemzetközi szervezetek fejlődése 236
7.3.5. Nemzetközi szervezetek a kilencvenes években 238
7.4. Az informális csoportok mint a nemzetközi politikai viszonyok szereplői és a csoportautonómia kérdései 239
7.4.1. A csoportautonómia fogalma a nemzetközi viszonyokban 239
7.4.2. Az etnikai elvű csoportautonómia 241
7.4.3. Samuel P. Huntington osztályozása 243
7.4.4. A csoportautonómia a nemzetközi közjogban 244
7.4.5. A csoportautonómia a nemzetközi magánjogban 245
7.5. A nemzetállam mint a nemzetközi politikai viszonyok szereplője 1989 után 247
7.5.1. A nemzetállam mint geopolitikai egység 247
7.5.2. A nemzetállam mint gazdasági egység 249
7.5.3. A nemzetállam és a hadsereg 250
7.5.4. A bukott állam jelensége a kilencvenes években 251
7.5.5. A nemzetállamok szolidaritása a kilencvenes években 252
8. A NEMZETKÖZI NORMÁK
8.1. A nemzetközi normák univerzális normák? 255
8.1.1. A nemzetközi jog univerzalitás igénye 255
8.1.2. A kelseni rendszer 257
8.1.3. A nemzetközi jog normáinak politikai dimenziói 258
8.1.4. A szokásjog a kilencvenes években 259
8.1.5. Az írásbeliség elsőbbsége 261
8.2. A nemzetközi norma mint politikai konszenzus tárgya 263
8.2.1. A politikai konszenzus mint a normák forrása? 263
8.2.2. A politikai konszenzus hiánya politikai eszközökkel áthidalható? 265
8.2.3. A nemzetközi jogi instrumentumok 267
8.2.4. A regionális egyezmények 269
8.2.5. Kétoldalú megállapodások 271
8.3. A nemzetközi normák mint értékválasztások 273
8.3.1. Ajus cogens kérdése az 1993-as bécsi emberi jogi világkonferencia után 273
8.3.2. Egyenlőség 275
8.3.3. Igazságosság 277
8.3.4. Méltányosság 278
8.3.5. Humanitárius jog 281
8.4. A pacta sunt servanda 281
8.4.1. A nemzetközi társadalmi szerződés 281
8.4.2. A kivételes helyzet a nemzetközi viszonyokban 283
8.4.3. A teljesíthetőség kérdése a kilencvenes években 284
8.4.4. A pacta sunt servanda elve a kilencvenes években 285
8.4.5. Az elven túl? 287
8.5. A nemzetközi szankciók alkalmazása a kilencvenes években 288
8.5.1. A hagyományos nemzetközi jogi szankciók 288
8.5.2. Az állam tudathasadásos szerepe 290
8.5.3. A droit de regard 292
8.5.4. A monitoring kérdése a kilencvenes években 293
8.5.5. Norma és szankció összemosódása: jog az agresszióhoz? 294
Tartalomjegyzék 301
Contents 307
Válogatott irodalom 313
Névmutató 319