Bipolar német-magyar kulturális együttműködések

Előszó

2007. október elején különös kísérlet zajlik egy berlini színházteremben. Sáry László, magyar zeneszerző arra kéri a közönséget, hogy mindenki válasszon magának egy magánhangzót - Ú (nagyon mély), Ó vagy Á (közepes), E, É, Ő, Ű vagy í (nagyon magas) -, énekelje azt a megadott módon és tartsa ki egy bizonyos ideig. Utána maradjon ugyanannyi ideig csendben.
Megadja a jelet a belépésre, és a nézőtéren az egyes torkokból kiáradó hang - előbb még visszafogottan, aztán egyre erősebben - egyetlen nagy hangképpé olvad össze. Egy újabb jelre beáll a csend - intenzív, szinte zúgó csend, amelyben ott lüktet a kórus visszhangja. Nagyon magas, mély, közepes - a «Bi-po-lar» lefedi Sáry László Kreatív zenei gyakorlatok című kísérletének majdnem egész hangspektrumát. Ez a német-magyar közönséget bevonó improvizáció lehetne azoknak a kulturális projekteknek a háttérzenéje, amelyek a Bipolar keretei között 2005 végétől megvalósultak. Ezek többsége szintén gyakorlat volt valami hallatlan előállításához, az önismeret fejlesztéséhez és a kulturális kifejezési formák megújításához. De másképp is elképzelhetjük a több mint harminc Bipolar-projekt összecsendülését.
Ligeti György, akinek a Bipolar a projektsorozat lezárásaként 2007 őszén emlékkoncertet szentelt, egyszer azt mondta a művészet és a tudomány viszonyáról: «Akármennyire különböznek is a művészetek és a tudományok kritériumai, az mindenképp közös bennük, hogy az ezeken a területeken dolgozókat a kíváncsiság hajtja. Ami a legfontosabb: olyan összefüggéseket feltárni, amelyeket más még nem vett észre, olyan struktúrákat kidolgozni, amelyek korábban nem léteztek.» Ez a mondat is találóan írja le azt az alapállást, amellyel a közönség mindenhol találkozhatott a Bipolar projektjeiben. Kíváncsiságtól hajtva keltek útra írók, fotográfusok, színészek, rendezők, kurátorok, zeneszerzők, képzőművészek, fordítók Magyarországról és Németországból, hogy részt vegyenek egy olyan kísérletben, amely csak első pillantásra tűnik bilaterális, német-magyar ügynek. Tágabb összefüggéseiben azoknak a kulturális találkozásoknak a sorába illeszkedik, amelyeket az Európai Unió bővítéséhez való hozzájárulásként a Szövetségi Kulturális Alapítvány hívott életre. Folytatása a relations és a Büro Kopernikus két előző csereprogramnak, amelyeknek súlypontja az előbbi esetében Délkelet-Európa, az utóbbiéban Lengyelország volt. Vissza