Biodi Versitas professzor az új múzeumban

Előszó

Szervusz! Biodi Versitas professzor vagyok. Talán már találkoztál velem a régi Természettudományi Múzeumban, vagy a Szegedi Vadasparkban. Gyere, nézzük meg együtt a Magyar Természettudományi Múzeum új kiállítási épületét a Ludovika téren!
Szívesen kijárok ide, az Orczy-kertbe. Egy új zöld sziget a város középén, ahol leülhetek egy padra, figyelhetem a fák alatt szökdelő feketerigókat, meg gyönyörködhetek a múzeumépületben.
Valamelyik nap egy furcsa távcsövet találtam az egyik padon. Hosszú, fekete cső volt, és sok-sok szám volt ráfestve spirál alakban. A számsor nullával kezdődött és 200 millióval ért véget. Nem tudtam mire vélni. Ez nem jelentheti a nagyítást!
Éppen egy lepke telepedett a padomra, azt néztem meg. A lepke a távcsövön keresztül is csak akkorának látszott, mint a valóságban. Csavartam egyet a távcsövön, és legnagyobb meglepetésemre, a lepkéből hirtelen báb lett. Ijedten kaptam el a fura szerkezetet a szememtől A lepke persze továbbra is ott ült a pad támláján, csak a távcső mutatta egyik korábbi állapotát. Kíváncsian kukkantottam újra a távcsőbe. Csavartam rajta még egyet, és a báb szőrös hernyóvá változott. Még egyet csavartam, és már a petét láthattam, amelyből kikelt a hernyó. Tehát egy múltba látó távcsövet találtam! A számok az éveket jelzik rajta, azt, hogy éppen hány évvel ezelőttre pillantunk vissza. Vissza