Biocönológiai vizsgálatok hortobágyi legelő- és réttípusok rovarállományaiban

Előszó

A kártevők elleni küzdelemben a növényvédelem egyre inkább igyekszik felhasználni a biológiai és biocönotikai ismereteket és védekezési módokat. Ez irányzat erősödését számos ezzel kapcsolatos dolgozat, előadás fejezi ki: Jermy (1954) "Vegyi védekezés vagy biológiai védekezés"; Schwenke (1953) "Biocönotikai szemlélet a kártevő rovarok biológiai leküzdéséhez", "Biocönotika és alkalmazott rovartan"; Szelényi (1954) "A Növényvédelem biocönotikai útjai" stb. De jelentősebb oldalszámot biztosítanak a kérdés tárgyalásának az újabb növényvédelmi szakkönyvek is (Scsegolev 1951, Ubrizsy 1953).
A mezőgazdasági termelés élőlénytársulásokat hoz létre, ezek keletkezését a különböző termények vetéseiben megakadályozni nem tudjuk, arra kell tehát törekednünk, hogy ezek a kialakuló társulások minél inkább szolgálják a gazdasági célokat (Szelényi 1954). A gazdaságilag művelt területek életközösségeink megismeréséhez és tervszerű alakításához természetesen tisztázni kell általában is az életközösségek felépítésének, változásainak szabályszerűségeit. Jelenlegi dolgozatunkkal egy lépést kívánunk tenni e célok felé.
Az életközösségtan állattani ága (zoocönológia) fejlődésének még csak kezdetén van, ha meglehetősen hatalmas irodalma jelent is meg. Azonban a kezdeti fogalmi, módszertani zavarok tisztázása, a különböző kutatók nézeteinek és eredményeinek összehangolása már megindult. Éppen a legújabb korszerű összefoglaló munka magyar nyelven jelent meg, magyar szerzőtől (Balogh 1953). A továbbiakban e munkára jelentős mértékben támaszkodunk s olyan életközösségtani fogalmak, szakkifejezések magyarázatát természetesen nem közöljük, melyeket e munkában leírt értelemben használunk. Vissza