Bimbó boci bóklászása

Előszó

Különös világban élünk. Miközben a televízióból, újságokból, utcai plakátokból özönlő reklámok egyre több és pazarlóbb fogyasztásra igyekszenek mindenkit rávenni, környezetünkért aggódó emberek és szervezetek az egyszerű polgároktól a világ legilletékesebb tudós testületéig (UNEP, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Környezeti Programja) ennek ellenkezőjét javasolják. A felelőséggel gondolkodó ember könnyen beláthatja, hogy a csak rövid távú előnyöket szem előtt tartó politika hosszabb távon katasztrófához vezet. A „fejlett" nyugati világ életmódja, fogyasztói szokásai Földünk globális természeti rendszereinek számunkra elfogadhatatlanul kedvezőtlen megváltozásához vezetnek. Radikális változásra volna szükség. Véges méretű Földünkön korlátlan növekedés nem lehetséges. A 19-20. században hozzászoktunk a szinte töretlen növekedés és fejlődés gondolatához. Bármennyire is fájó, szembe kell néznünk a tényekkel. Fenntartható növekedés véges környezetben lehetetlen. Még a fenntartható fejlődés is vitatható Valószínűleg ez is csak úgy valósítható meg, ha az anyagiakról a hangsúlyt a szellemiekre helyezzük át. Egy olyan világ kialakítása felé teszünk lépéseket, melyben nem a pénz az isten! Ahol a másik embert nem versenyben megelőzendő, legyőzendő félnek, hanem együttműködő társnak tekintjük. Ahol a jólét mércéje nem az egy főre jutó GDP lesz, hanem az emberek testi-szellemi egészségének állapota. Hogyan valósítható mindez meg? Sokan vagyunk ma a Földön, s ezért szükségszerű, hogy csaknem 1 milliárd ember éhezik és nyomorog? Koránt sem! Szinte ugyanennyi ember túltápláltságtól szenved! Anyagi haszonszerzésre, halmozásra koncentráló világunk fokozódó egyenlőtlenséget és ezzel állandó elégedetlenséget szül országon belül és országok között egyaránt. Ha a globális konfliktusok kifejlődését el akaijuk kerülni, melyekhez egyre jobban járulnak hozzá romló környezetünk hatásai is, új stratégiát kell kialakítanunk. Az ember és környezete közötti viszonyt mindezidáig a környezet alakítgatásával igyekeztünk javítani, vegyes eredménnyel. Szükséges a másik oldal, az ember átalakulása is a „fenntartható" kapcsolathoz. Ez a könyv ilyen céllal készült. A jövő alakításában majdan döntő szerephez jutó fiatal generáció környezettudatos szemléletét formálja. Összefüggések keresésére tanít és ösztönöz egy olyan világban, amelyben a jelenségek tantárgyakra szabdalva (olykor még ellentétes következtetésekkel is) kerülnek a tananyagba. Ilyen komplex közelítésben derülhet csak ki, hogy mennyi gond is van az oly könnyedén használt „fenntarthatóság" jelszava mögött. A könyv szerzőinek gratulálva kívánom, hogy minél eredményesebben járuljanak hozzá a 21. század emberének átalakításához. Csak így remélhető egy valóban boldogabb világ megvalósulása. Vissza