Egy nap Picassóval

Előszó

Huszonkilenc fényképet ismerünk abból a sorozatból, amelyet a francia költő és filmrendező, Jean Cocteau az első világháború idején Pablo Picassóról és barátairól, az akkoriban Párizsban, a Montparnasse-on élő bohém asztaltársaságról - köztük Amadeo Modiglianiról és Max Jacobról -a Café de la Rotonde-ban és környékén, a Carrefour Vavin-nen (a ma Picasso nevét viselő téren) készített. A sorozatra az elektronikus művészet egyik úttörője, a Stockholmban diplomázó, doktori fokozatát a kaliforniai Berkeley-ben megszerző és 1957-től a new jersey-i Bell Telephone Laboratories-ben dolgozó Billy Klüver bukkant rá, amikor feleségével, Julié Martinnal együtt 1978-ban a művésznegyed tagjait ábrázoló fotók után kutatott a francia fővárosban.
A svéd származású, Monacóban született Billy Klüver, aki Jean Tinguely „Tisztelet New Yorknak" című, 1960-ban felállított és önmagát fél óra leforgása alatt megsemmisítő kinetikus szobrának a kivitelezőjeként vált ismertté, 1966-ban hozta létre munkatársával, a szintén elektromérnök Fred Waldhauerrel és két művésszel, Róbert Rauschenberggel, illetve Róbert Whitmannel együtt az Experiments in Art and Technology (E.A.T.) művészcsoportot New Yorkban. Ez volt a modernizmus történetében az első olyan kezdeményezés, ami a művészek és a mérnökök közös elképzelése alapján születő, a technológia jövőjét szem előtt tartó alkotások készítésére összpontosult. A mozgalommá szerveződő csoporthoz rövidesen több ezer művész és mérnök csatlakozott, köztük az akkor elérhető legkorszerűbb technológiát a happeninggel társító olyan alkotók, mint az E.A.T. által meghirdetett 9 Evenings: Theatre and Engineering (9 este: színház és technológia) című műsorban fellépő John Cage, Dávid Tudor, Yvonne Rainer, vagy a kognitív pszichológia egyik úttörője, a Budapesten született Julesz Béla. A programsorozat első előadása Róbert Rauschenberg, a pop-art irányzat egyik legfontosabb képviselőjének Open Score (Nyitójátszma) című performansza volt, egy, a hang és a fény programozott interakciójára épülő teniszmérkőzés, melyet a legelső olyan művészeti akcióként tartanak számon, amiben infravörös tartományra érzékeny, valós idejű mozgóképet használtak. Klüver ezzel egy időben részt vett Rauschenberg interaktív elektroakusztikus környezetként elképzelt Oracle (Orákulum) és Soundings (Csengések) című installációjának a megépítésében is, továbbá együttműködött Jasper Johns-szal neonművei megkonstruálásában, tanácsokkal látta el Claes Oldenburgot, segített Andy Warholnak úszó szobrai előállításában és Marcel Duchamp is rendszerint őt kérte meg időről-időre meghibásodó tárcsareliefjei szervizelésére. Vissza