Előszó
Ezzel a könyvvel fegyvert veszünk a kezünkbe, csatákban acélosodott szellemi fegyverünket, az igazságot emeljük ismét a magasba.
E fontos történelmi munka megírása, Magyarországra juttatása és lefordítása, majd pedig e formájában való kihozatala és Kanadában történt kiadása elválaszthatatlan történelmi kapcsolatok láncolatát képezi, amelyben a végső, de legfontosabb láncszem az olvasó.
Nem ez az első, sem az utolsó tanulmány, amely a magyar 1956-tal mint jelentős világtörténelmi eseménnyel foglalkozik, és mint minden ilyen témájú munkának, úgy ennek is megvannak a sajátos értékei és elkerülhetetlen hibái. De, hogy ez a könyv kiemelkedik a több e tárgyban írt munkák közül, azt a szerző és a mű magyar nyelvre fordítójának és magyarázójának, Dr. Krassó György alapos, körül tekintő, szakszerű munkájának köszönhetjük.
E munka, mint a szerző doktori disszertációja látott napvilágot Angliában.
A szerző egy nyugati polgári demokrácia szülötte, akinek tudományos-szociológiai elemzései kapcsán „baloldali", marxista hajlamai ezen írásban is kétségtelenül felismerhetők. E politikai beállítottságú történelmi értékelése nekünk, az '56-os eszme őrzőinek, részint segítőtársunk, de részben ártalmas is.
Számunkra kedvező tény, hogy nem mi, hanem ő mondja el, magyarázza a második világháború utáni korszak sorsdöntő magyar eseményeit, amelyek 1956-ot érlelték.
Nem mi, hanem ő boncolja e dicsőséges tragédiánkat, annak közvetlen okainak és bevezető eseményeinek alapos elemzéséveit. Nem mi, hanem ő örökíti meg történelmi szintézisében, hogy: „A magyar forradalom legnagyobb vívmányát abban kell látni, hogy megteremtette a népi hatalomnak ezt a tökéletesen új struktúráját, a munkások által közvetlenül ellenőrzött munkástanácsok államát... "
"... Lényegi tartalmuk éppen abban állt, hogy forradalmi intézményekként olyan szervek voltak, amelyek révén a nép közvetlenül uralkodhatott és a társadalom önmaga urává válhatott... "
Nem mi, hanem ő a súlyos vádirat szerzője, hogy:
„... Amikor a Kádár-kormány és a kommunista párt rohamot indított ellenük, ezzel világosan megmutatta, hogy az ő céljuk kicsavarni a hatalmat a munkások kezéből és olyan kormánytestületre bízni, ... amelynek magának sincsen semmilyen közvetlen és szerves kapcsolata a dolgozó lakossággal..."
A jövő nemzedékek tankönyveiben kapnak majd helyet a történelemtudós e kiértékelő sorai.
Ártalmat azzal okoz a szerző, hogy nem mint szemtanú, hanem mint tudományos kutató többnyire másodkézből és sokszor kétséges hitelű forrásokból, - sőt! - esetenként az elnyomó hatalom propaganda-közleményeiből meríti adatait. Néhány naiv, nagyrészt bizonyíthatóan rossz meglátása és ebből fakadó téves következtetése - mondhatnánk, hogy egyenesen - '56 letipróinak és meggyalázóinak malmára hajtja a vizet.
Mégis értékes magyar történelmi értekezéssel van dolgunk, mert több pozitívumot, mint negatívumot tartalmaz a szabadságharc történelmi elemzése kapcsán.
Vissza