A Csíkszereda-Gyimesbükk vasútvonal története (dedikált példány)

Előszó

Az emberek gazdasági, anyagi felvirágzást, szellemi haladást vártak tőle. 1949-1914 között Erdélyben 4585,5 km vasút épült. Behálózta az egész régiót, összekötötte az országrészt Európa országaival, nagy gazdasági és kulturális központjaival.
A vasút megjelenésével az elzárt kis tájak társadalma, Egyed Ákos szerint mintha öntudatra ébredt volna, megpróbált kikerülni az elszigeteltségből. A helyi érdekű vonalak összekapcsolásában a vidéki birtokosok, közigazgatási és gazdasági intézmények vállaltak jelentős szerepet. A tőke előteremtésében a bankok, a takarékpénztárak, a városok szorgoskodtak.
A vasútépítés, ha későre is, 1871-ben a Székelykocsárd-Marosvásárhely-vonal befejeztével elérte a Székelyföldet. 1888-ban a Héjjasfalva-Székelyudvarhely, 1891-ben a Brassó-Sepsiszentgyörgy-Kézdivásárhely vonalat adták át a forgalomnak. A XIX. század végén, 1897. április 5-én a Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda, 1897. október 18-án a Madéfalva-Gyimes közötti vonal került felavatásra. Tíz évvel később (1907) üzembe lépett a Madéfalva-Gyergyószentmiklós közötti vasútvonal is. Vissza

Fülszöveg

A szerző Gyimesbükkön született, szülei vasúti pályaőrök voltak. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd ezt követően a gyimesfelsőloki CFR fémipari szakiskolában szerzett lakatos és esztergályos szakképesítést. 1954-ben lépett a vasút szolgálatába a madéfalvi vasúti csomópont kocsiszolgálatánál mint kocsijavító lakatos. A szolgálati ágazat valamennyi fokozatát végigjárta, míg 1972-ben műszaki tiszti kinevezést kapott. 1990 decemberében vonult nyugdíjba.
Moldova Györgyöt idézve a „mozdony füstje még a bölcsőben megcsapta" és talán ez határozta meg életét. Vasúti hivatását szakmai odaadással és szeretettel teljesítette, minden érdekelte, ami a vasúti szakirodalomban akkor meglelhető volt A történelmi témájú kiadványok már iskolás korában nagyon érdekelték, később tanulmányozni kezdte a vasúttörténetet. Az 1970-es évek közepén elkezdte a vasúti emléktárgyak gyűjtését. A Magyarországról megrendelt Vasút című folyóirat még inkább fokozta a vasúttörténet iránti érdeklődését.
1990 után, miután a vasúttörténeti szakirodalom már nem volt tabu, számos értékes könyvnek jutott a birtokába, és komolyan kezdett gyűjteni minden olyan írott és fotódokumentációt, amely a Csíkszereda-Gyimesbükk vonalszakasz történelméhez kapcsolódott.
1997-ben benevezett egy vasúttörténeti pályázatra, melyet a Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda vasútvonal centenáriumára a Hamerock vállalat hirdetett meg. Munkáját a zsűri különdíjjal tüntette ki. A centenáriumi ünnepségen, Csíkszeredában, bemutatta a vasúti emléktárgy-gyűjteménye egy részét, ettől kezdve többször is felkeresték a média riporterei, nemcsak hazaiak, hanem külföldiek is, ösztönző szavakkal bátorították, hogy ha már ennyi történelmi dokumentációval rendelkezik, írja meg a Csíkszereda Gyimesbükk vasútvonal történetét. A könyv három év munkája nyomán el is készült, hosszas kutatómunka, komoly szellemi és anyagi ráfordítás eredményeként. Vissza