Előszó
A pálinkafőzés magyarországi történetéről az első írásos emlékek az 1400-as évekből maradtak. Maga az alkoholos erjedés már időszámításunk előtt ismert volt, de a folyamat természetesen nem volt tudatos. Az 1600-as években az akkori Magyarország területén több mint százezer pálinkafőzde működött.
A desztillációs technikákban az évszázadok során nem következett be jelentős változás, sőt napjainkban is túlnyomó részben a hagyományosnak mondható, kisüsti jellegű szerkezeti felépítésű berendezéseket használják. Természetesen az ezen készülékeken előállított pálinkák az adott fogyasztói közízlésnek, az élelmiszerekre vonatkozó különféle jogszabályi előírásoknak ugyanúgy megfelelnek. A hagyományos „kisüsti" jellegű készülékeken a műszaki adottságokból adódóan a lepárlás, az alkotók szétválasztása, a leválasztás kritikus pontjai nehezebben követhetők. Jó színvonalú „kisüsti pálinka" rendkívüli szakmai ismeretek birtokában, jól „felszerelt" készüléken, kiváló alapanyagból készíthető. Ehhez azonban el kell fogadni, hogy csakis a tudásnak, a minőségi szemléletnek van létjogosultsága a mennyiségivel szemben, és itt van még mit tenni!
A „kisüsti" pálinka jellemzője a fajsúlyosság, az erőteljesebb illat- és ízvilág, a nem teljesen világos és tiszta aromatika, némely esetben a darabosság. Az egyes pálinkahibák sok esetben nem elsődlegesen az egyszerű technikának, technológiának, hanem a szakszerűtlenségnek köszönhetők. Ahol a szeszfőzdében igény mutatkozik a jó pálinka főzésére, ahol a szakmai igényesség vezérli a folyamatokat, ott ezek a típusú pálinkák jó színvonalon állíthatók elő, azok keresettek. Hangsúlyozni kell, hogy a „kisüsti" típusú lepárló rendszeren készített tradicionális pálinkának megvan a fogyasztó közönsége, és amennyiben kellően szakszerűen készültek, értéket képviselnek, tehát a létjogosultságuk nem vitatható, ugyanakkor az sem, hogy a fejlesztésre, a folyamatos fejlődésre szükség van.
A pálinkafőzésnek egy bizonyos korszakban értékmentő szerepet szántak, amely önmagában sem a szakszerűség, sem a minőség irányába nem hatott. Ugyanakkor az is tény, hogy az évszázados tradíciók során a szakma mégiscsak fejlődött, így az adott körülmények között a kisüsti pálinka jelentette az akkori „szakmai csúcsot". Erre nagyon szép példa az „Aranyhomok" zamatos gyümölcséből nyert kecskeméti barackpálinka karriertörténete. Az 1930-as évek közepén Magyarországra látogatott az angol trónörökös, VIII. Edward, aki kilencéves érlelésű kecskeméti barackpálinkát kapott ajándékba. Miután megkóstolta azt mondta: „Szódával jobb, mint a whisky! Teában jobb, mint a rum!" Innen keltezhető a Kecskeméti barackpálinka hírneve, amely ezt követően nagy utat járt be pozitív és negatív értelemben egyaránt. Természetesen ez kultúrtörténeti érték, amelyre építkezni lehet és kell.
Vissza