Fülszöveg
E könyv végén két dátum olvasható: Doftana, 1928 és Budapest, 1965. De a két évszám nem azt jelenti, hogy e regény harminchét éven át íródott, hanem azt, hogy szerzője első változatát a királyi Románia hírhedt politikai börtönében vetette papírra, ezt azonban, melyet a magyar olvasóközönség most kézhez kap, a hajdani élmények és tapasztalatok, valamint a régi kézirat felhasználásával hosszú, kényszerű távollét után hazatérve írta meg.
Kahána Mózes a kommunista mozgalom régi, veterán harcosa. Élete felér egy kalandregénnyel, íróvá küzdelmes élete, élményei, tapasztalatai érlelték. Ennek az életnek egy rövid periódusát öntötte regénybe: azokat a hónapokat, mikor a magyarországi tanácsköztársaság bukása után, a terrort követő ájult csend után ismét megkeresik egymást az életben maradt régi harcosok, és az elesettek helyére kezdenek újak állni. Fiatal, még tapasztalatlan, sokszor forró fejű gyerekek, akiket azonban a harc és az áldozatok nagyon hamar felnőtté érlelnek, keményre...
Tovább
Fülszöveg
E könyv végén két dátum olvasható: Doftana, 1928 és Budapest, 1965. De a két évszám nem azt jelenti, hogy e regény harminchét éven át íródott, hanem azt, hogy szerzője első változatát a királyi Románia hírhedt politikai börtönében vetette papírra, ezt azonban, melyet a magyar olvasóközönség most kézhez kap, a hajdani élmények és tapasztalatok, valamint a régi kézirat felhasználásával hosszú, kényszerű távollét után hazatérve írta meg.
Kahána Mózes a kommunista mozgalom régi, veterán harcosa. Élete felér egy kalandregénnyel, íróvá küzdelmes élete, élményei, tapasztalatai érlelték. Ennek az életnek egy rövid periódusát öntötte regénybe: azokat a hónapokat, mikor a magyarországi tanácsköztársaság bukása után, a terrort követő ájult csend után ismét megkeresik egymást az életben maradt régi harcosok, és az elesettek helyére kezdenek újak állni. Fiatal, még tapasztalatlan, sokszor forró fejű gyerekek, akiket azonban a harc és az áldozatok nagyon hamar felnőtté érlelnek, keményre edzenek.
Az idősebb nemzedék tagjai közül talán is könnyűszerrel megfejtik a regény enyhén megváltoztatott nevű színhelyeit, ráismernek egyes szereplőire. Kahána Mózes valóban az erdélyi munkásmozgalom elpusztult és életben maradt hőseinek akart könyvével emléket állítani. De nem csak nekik. Hanem elsősorban a munkásmozgalomnak, elpusztíthatatlan erejének, meg nem alkuvó harcosságának. Ezért is több mint dokumentumregény ez a könyv: az olvasó észre sem veszi, máris mintha maga is ott vitatkozna a "biharvári" lelkes, mindenre elszánt fiatalokkal: a nagyhangú Szájassal, tanulni vágyó, gyenge testű, de erős lelkű társával, a kis zilahi parasztlányból lett kommunista ifjúmunkáslánnyal, az ügyért szerelmét is feláldozó Ferivel.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal